...próbálok színeket csempészni a világomba...fényt az elidegenedett és hideg szürkeségbe...

2008. december 13., szombat

...végszó...


...itt az ideje lezárni néhány dolgot az életemben...

...itt az ideje,hogy megírjam a búcsú sorait...

...azt hiszem végérvényesen befejezem a blog írást...
...lehet,hogy újat kezdek...valahol...valamikor...de ezt befejezem...
...túl sok emlék,túl sok minden köt ehhez az oldalhoz,amitől kicsit szeretnék eltávolodni...
...az utóbbi fél év eseményei az életemből,és azok előzményei...
...egy árny...
...egy szivárvány...
...egy gondolat...
...töprengés...
...szóval sok minden...amiket rendbe kell szednem...el kell raktároznom,le kell fűznöm az emlékeim "felejtés"rovatába...

...persze hiányozni fog talán...de itt az ideje,hogy lezárjam végre a tisztázatlan dolgokat...
...itt az ideje,hogy tiszta lapot nyissak...

...azzal kezdem,hogy elhagyom winter word határait...
...néha talán visszanézek majd,mert jó volt itt,de már túl hideg lett...
...indulok...muszály...kissé átfagytam...

2008. december 12., péntek

...álmodtam egy világot...


...elmondok mindent,vesztenivalóm nincsen
ahogy felbotlott a szemed vállamon minden tincsen...
...tehetséget kaptam de barátokat akartam
te dolgod,hogy hiszel vagy kételkedsz a szavamban...
...isten hozott haver az ördög meg majd elvisz
az élet ócska játék mint egy lemerült tetrisz...
...a régi nóta ugyanaz megy századról-századra
szolgasorsba taszítva bezzeg a lélek vágtatna...
becsület nem is volt,büszkeség meg nem is lesz
a tükör igazat mond,hiába vetítesz...
...benned bíztam csak,és a csodát még várom,
ha egyszer majd rám találsz nem lesz több rémálmom...

...ácsorgok a gangon miközben érzem illatod,
hogy büszke legyél rám amikor mindent itt hagyok...
...szeretnélek szeretni és megosztani veled
hiába tűnik nehéznek valójában mindent lehet...


...mert,hiába jó a verda,én szerettem a gyalogszert...
....éjjel bemászott a sors és jó párszor agyonvert...

...lendül a pezsgő és apró szilánkok mentén
tudom figyelsz,látom sziluetted még a csempén...
...remélem nevetgélsz,remélem büszke vagy
újra rám ront a tél...támad a fürge fagy...
...érzem a pihékben és a jégcsapban látom
van egy hely távol ahol mindenki barátom...





2008. november 30., vasárnap

...nem érdekel...



...néha többet hiszek...vagy csak egyszerűen mást gondolok az eseményekről...másokról...
...sokszor viszont épp,hogy nem veszem észre,mit takar valójában egy szitu,vagy nem olvasok a sorok között...

...de lehet,hogy én komplikálok túl megint valamit...
...igen ...csak ez lehet...
...ez van...
...mondjuk,nem mondom,hogy le van ejtve,mert valahol bent érdekel,de semmi közöm hozzá egyébként...sőt nem is akarom,hogy legyen...
...miért foglakoztat...
...tulajdonképpen nem is fontos... egyáltalán nem fontos az egész...
...nem kell olyan dolgokkal foglalkoznom,amik nem tartoznak szervesen hozzám...mert nyomasztóan hat rám,és ezt az érzést utálom... annyira mindegy egyébként...
...egyszerűen nem kell tudomást venni róla...
...egyszerűen elhaladok mellette és nem nézek mögé,nem nyitom fel...nem nyitom ki az ajtót...
...úgy hagyom...annyiban hagyom az egészet...és akkor nem láttam,nem tudom,nem érdekel...nem lesznek kérdések,nem lesznek számomra mondva csinált problémák...és legfőképp...
...nem lesz fontos többé...
...már most sem fontos...
...nem is volt valójában,ha bele gondolok...

...van egy fontossági sorrend,amit nem borítok fel,ha nincs rá okom...most viszont borult kicsit,de nem érint meg...

...ennyi...mostantól így kezelem...

...hát akkor talán lépek is...

2008. november 29., szombat

...tényleg...

...és nem lehetetlen,csak sokszor iszonyat nehéz...
...csüggedni nem szabad és nem is kell...
...már tudom,pedig én sem hittem el...

2008. november 25., kedd

...az első legszebb nap...


...az idén ma esett először hó...
...nem kicsi...nagy...
...nem kis fennakadást okozott,hanem nagyot...
...nem kicsit örültem,hanem nagyon...illetve a forgalom megzavarása miatt nem nagyon...
...kimaradt egy busz...igen,persze,pont az,amivel dolgozni járok...pedig ha máskor nem is,de ma mindenképp korábban kellett volna ott lennem...
...persze,ma nem kell dogoznia egyeseknek,hogy esetlegesen bevitt volna...mint utóbb kiderült hajnal óta havat söpört,aztán tv-t nézett,úgyhogy akadálya nem lett volna,hiszen csak egy szavamba kerül...ezért szeretem... :)na jó,persze,hogy nem csak ezért...nyilván...

...hála az öcsém barátikörének mégiscsak elértem időben az uticélom...
...persze mindenki más késett...
...álltam a büfénél,kávéztam,beszélgettem Krisztinával,amíg valaki érkezett a gazdaságiba,hogy kinyissa az ajtót...szoknya-jó,tudom,nem vagyok észnél-szőrmés csizma,kabát...
...jöttek a gyerkőckék vásárolni,mire az egyik srác beszólt-"figyi,ráugrott a vattacukor a csizmádra"...lenéztem...jé,tényleg úgy fest a prém,mint a vattacukor...
...szeretem egyébként ezeket a gyerekeket,kár,hogy már csak korlátozott időnként láthatom őket...na mindegy...vagyis nem mindegy...

...egy hónap múlva karácsony...ma igazi karácsonyi hangulatom volt...hétvégén megcsinálom az adventi koszorút...várakozás...már nagyon várom...
...de még ötletem sincs,hogy mit vegyek,ezért fognak rohamosan telni a napok...de nem bánom...pedig máskor már ilyenkorra meg volt minden...lehet,hogy jó része csak gondolatban,de megvolt...most meg vár rám néhány nem túl rövid séta,hogy valamit kinézzek...
...bár lenne több időm...de nincs...viszont,ezt most az egyszer nem bánom,na...

...egész hétvégén kampányfilm forgatás lesz,kedves unokatestvérkém segítségével,aki operatőr lévén egyszerűen meg is fogja ezt oldani,de kellek én is,mert,egyrészt ott akarok lenni,másrészt a filmjük elengedhetetlen szereplőjeként tart számon a 2 favorit osztályom...
...még jó,hogy nem kell szavaznom...vagyis nem lehet...nem tudnék dönteni...és nem is akarok...de,azért tudnék...vagy lehet,hogy nem...egyébként meg ikrek vagyok...egyik felem ide,másik felem oda húz...és ezt ők is tudják...meg segítek is nekik amiben tudok...
...na jó elég a szóáradatból...
...lépés indul...

2008. november 20., csütörtök

...szeretem....szeretem....szeretem...


...lassan beköszönt a hideg napokkal...
...lassan ideér,hóval,faggyal,és kellemes szoba hőmérsékleten gyönyörködtető ragyogással...
...remélem karácsonyra fehéren...
...this is my world...

...ez jó...szeretem....és szeretem szeretni,amit szeretek...hehe...na jó,ki nem?...

...nem jó...akarom mondani iszonyat rossz érezni a csalódottságot,főleg,ha közeli baráttal kapcsolatban érzem...
...alapvetően mindenkiről feltételezem a jót...hát...nem kéne...nagyon nem kéne,de én magam előtt is titkolom talán,hogyha valaki hátba szúr...hiszem,azt nem akarattal teszi...
...most is azt remélem,hogy csal a megérzésem...pedig tapasztalatként állíthatom,hogy nem szokott...
...de,de,de,most szokjon...csak most az egyszer...
...mindez azért,mert mostanság fontosabb dolgokat intézek,mint eddig...mondhatni maradandóbb...nem annyira elhanyagolható,nem annyira mindegy...
...csak hiányoznak ők...akik a mindennapjaim részei voltak,és vannak még most is,de egy két szó ...aztán mennem kell tovább...bár.... egyesek szerint semmit sem csinálok az irodában...hehe...hehe...he-he...nem szeretem,ha a hátam mögött pofáznak...gyűlölöm...
...nem vagyok dühös...á,dehogy...
...ez lehangol,erről nem írok...

...el kell kezdenem kitalálni,hogy kinek mit hozzon a jesszuska idén...mivel bővült a fontossági listám a tagokat illetően,ez most különösen fontos...
...és kitaláltam a karácsonyi műsorát a manócskáimnak...remek,király,nagyon jó...ezt is szeretem...
...ez a készülődéses várakozásos időszak...szeretem...bő egy hónap...még...de hamar elrepül...
...ma már elő kellett vennem a téli kabátom...ez is hozza már a hangulatot...amit szeretek...

...ma sokszor használtam a szeret alap ige különböző formáit:szeretem,szeretlek,szereti...
...itt is iszonyt sokszor használtam...
...de ez egy jó szó...meg egy jó érzés...
...mint mikor hópihék szálldosnak az arcomba...
...ezt is szeretem...

2008. november 6., csütörtök

...számháború...


...548.756.925 számot,összeget és adatot nyaltam ma át estig,miközben 4kor lejár a munkaidőm...meg picit bele is gabalyodtam néha az adathalmazba...lefáradtam...
...egy hangyányit másként terveztem a délutánom...na mindegy...
...holnap folytathatom azzal,hogy táblázatba vezetem a változásokkal együtt...király...izgalmas lesz...

...apropó király...
...a sztárkutató utolsó fordulóiban kedves osztálytársam Vik is ott van...végre...ezzel egyet értek...jó,mondjuk nem én vagyok az egyetlen...nyilván...
...szó-szó...mindig is tudtam,hogy aranyos és rendes gyerek,de,hogy ingyér eljön a 4.es kedvenc osztályom kampányára,az több,mint rendes tőle...
...szeretjük...

...külön meghívott a" jack jack"-re a kedves sztár ismerősöm,az alkotók közül...menjek...hát na,majd meglátjuk...vihetek valakit...egyedül nem is mennék...
...érdemes lenne...már csak azért is,hogy rákérdezzek,hogy mi van azokkal,amiket adtam Neki...netán felhasználta...mondjuk egyik kedves ismerősöm szerint inkább megtiszteltetésnek kéne vennem,hogy felhasználja amiket írtam,hiszen én senki sem vagyok amúgy...okés,tényleg nem vagyok senki,de azért köszi...
...na jó...kipihenem az adategyeztetést és rákészülök a bevitelre...
...holnap vége a hétnek...pihi,meg minden jó...

2008. november 1., szombat

...így vagy úgy...



...vehetjük képletesen...akkor valamelyest másról szól....

...érthetjük szó szerint...

...minden esetben szomorú,örök megváltoztathatatlanság...

...ma viszont...
...nyugodjanak békében...ma és mindörökké...

2008. október 18., szombat

...őrangyalok márpedig vannak...


...szombat van és dolgozni kellett...
...reggel a telefonom elfelejtett ébreszteni,mert a hétfőtől péntekig funkció volt beállítva...
... valaki viszont kora reggel hazaérve gondolt rám,és írt egy üzenetet...ennyi volt a szerencsém...
...nem 5:30kor,hanem 5:37kor kaptam...
..."...most értem haza...kb.most ébredsz,vagy felébresztettelek?...ma dolgozol?...vagy nem?..."...stb...
...hát dehogynem dolgozom...te jó ég,mennyi az idő?...egyébként is örültem,hogy írt,de,hogy ennek köszönhetően nem aludtam el...
...felhívtam,hogy ezt Vele is megosszam...ennek köszönhetően viszont majdnem nem készültem el...
...hát...valamit valamiért...

...egyik kolléganőm jósnőhöz akar menni,és megkért,hogy kísérjem el...nem megyek...nem akarom egy jósnőtől megtudni,hogy mi vár...érdekel,de nem...inkább kivárok...
...nem akarom,hogy befolyásoljanak olyan információk,amiket nem tudok minek tulajdonítani...hova tenni...
...fejtegethetném miért,de nem teszem...mert nem akarom...
...szeretek hinni és bízni...

...egyébként szilárd meggyőződésem,hogy az őrangyalok vigyáznak ránk...vagy hívhatjuk bárminek...a lényeg ugyanaz...
...mert pl.,ha ma csak 1órával később kapok üzenetet...
...de nem 1órával később kaptam...
...és történt ilyen máskor is...persze más szituáció...
...
...fura...
...de jó hinni ebben,és én hiszek...

2008. október 12., vasárnap

...XD...vagymi...


...sok felháborító dolog van az életben...
...tény...meg jelentősebbek is...de...

...most mégis megfogalmazódott bennem a gondolat,hogy ha így folytatódik,akkor módosul a nyelvezet,méghozzá az msn nyelvezetéhez viszonyulva...
...mert az egy dolog,hogy gyorsaság vagy lustaság miatt írnak úgy,ahogy-hozzáteszem,olyan borzalmas helyesírási hibákkal-de könyörgöm...ezt fogják megszokni az általános iskolás kicsinységek is,aztán majd csodálkoznak a fantasztikus teljesítményen,ami a magyar nyelvtan jegyet illeti...
...gondolok konkrétan arra,amikor testvérkém egyik dolgozatában felfedeztem egy két batár nagy idiótaságot...szerencsére nem a helyesírás számított,de mikor valakivel társalognak,akkor is így írnak...
...és észre sem veszik már...
...forognak a sírjukban nyelvújítóink...
...
...most mondhatnám,hogy bezzeg...de minek...
...komolyan aggódom,mi felé tart ez...is...hogy mást már ne is említsek...
...elbutulás...
...mert nem azt mondom...de...de,azt mondom...

...más...

...ékes bizonyítékát kaptam minap is, újfent,hogy az unokahugom egy tapló...édesanyjával az élen,de...az ember nem válogathatja meg a rokonait...meg a szomszédait sem...
...vajon az én új szomszédaim milyenek lesznek...
...na jó,tény,hogy még valójában azt sem tudom,hogy hol lesznek milyenek...
...egyedül annyira nem izgalmas nézelődni...majd valaki hátha velem tart...
...így kérdezem majd:"velem jöcc?lécci,lécci,lécci!...köcce!-ikszdé...
...pff...hiába nem tudok 100ra elvonatkoztatni...

2008. október 11., szombat

...lépések...



...hogy is kezdjem el?...
...ami elmondhatatlan,hogy is mondjam el?
...amiért érdemes volt megszületni tán,
... s meghalni sem nagyon nagy áldozat talán...
...ki érti meg?

...egy fiú és egy lány,
...az első pillanatban játszanak csupán,
...de már az első csókban benne ég a láng,
...a mindent felemésztő olthatatlan vágy...

...már felednénk magányos éveket,
...elvenni Őt tőlem már nem lehet...
...arca közel,szeme ölel...
...most végre rám talált, egy álom,
...nem engedem,hogy köddé váljon...
...nincs szó rá elég,mily gyönyörű szép...

...hogy is kezdjem el?
...ami elmondhatatlan,hogy is mondjam el?
...amiért érdemes volt megszületni tán...
...s meghalni sem nagyon nagy áldozat talán...
...mert szeretem...

2008. október 10., péntek

...start...


...totális agyi katasztrófa...
...a kicsinyeim tombolva követelik a színjátszót,mert ugye karácsonyra sem ártana előrukkolni valamivel...
...de mivel?...
...de utána mit csináljunk?...
...ez még rejtély...
...hát majd lesz valahogy...

...egyébként...
...a koreográfusom a Madáchban táncol...
...ihlet nuku...
...aj-jaj...
...ezúttal,azt hiszem nem" segít rajtunk a mesét rejtő égből pottyant ejtőernyő"...
...megoldom vagy megoldom...
...igen,ez a két lehetőség áll előttem...
...hmmm...
...végül is péntekig van időm...fenéket péntekig,a következő alkalomig...ami szintén péntek...
...ahha...sokkal jobb...
...na mindegy...


...egy Renault gurult el a ház előtt...hát,úgy látom valaki haza érkezett...
...asszem kimegyek...jó idő van...épp sétára...hehe...
...egy hét távlatából a szokásos kört a környéken biztos nem hagyja ki...
...a múltkori esőben hazahozott minket a tesókámmal,aki ontotta a szöveget...
...mi alig beszéltünk,de észlelhető volt valami...az öcsém csak annyit kérdezett tőlem:"mi van?"
..."semmi!"...most még...
...de ez egy múlandó állapot...

2008. október 7., kedd

...hidegvíz...


...nem vagyok normális...
...tiszta hülye vagyok...
...elment az a maradék eszem is...
...az elmebetegség tünetei kezdtek jelentkezni nálam...
...
...
...kell valami,ami helyrerak...
...ez így nem lesz jó...
...konkrétan nem járja,hogy nálam fiatalabb...
...pláne meg,hogy nem is beszélünk...
...csak bejön,mosolyog és elviharzik...
...pff...........
...gyorsan le is hűtöm magam...
...a krónikus szeretethiányom még nem tűnt el teljesen...
...de a megvalósuló álmaim nem adom semmiért...
...nincs az a mosoly...
...
...zuhany...

2008. szeptember 30., kedd

...nehéz...

...olyan szentimentális hangulatban vagyok mostanában,hogy elkezdtem ilyen "sokatmondó"idézeteket keresgélni...

...jelen pillanatban a "felidézés" időszakát élem...
...már,hogyha az idézetet rám vonatkozóan olvasom...

2008. szeptember 29., hétfő

...na...

...ez ennyi...
...azt gondolom,ez nagy igazság...
...fölösleges tovább ragozni...töltsük meg az életünket nekünk tetsző dolgokkal,és igyekezzünk csak arra emlékezni amitől és akiktől kaptunk valami szépet...jót...
...arra,amire büszkék vagyunk...
...hiszen saját lelkemről és lelkiismeretemről csak magamnak tartozom elszámolással...
...senki nem tud róla,nem tudhat róla,mert csak magunk érezhetjük és élhetjük az életet megosztva mással,vagy magányosan,de az érzéseket egyedül éljük meg...
...mert minden mást jelent mindenkinek...

2008. szeptember 26., péntek

...egyik sír,a másik nevet...



...egy kedves barátom a Madách színház padlóját koptatja hétfőtől...táncosként...
...annyira tudtam,hogy fel fogják venni...
...szeretem a srácot,mindig jó barátok voltunk...még akkor is,mikor kiderült róla,hogy a fiúkhoz vonzódik...mikor elfordultak tőle sokan emiatt...
...néhányan ekkor kerültünk igazán közel hozzá...
...Neki sem volt könnyű...vagyis azt mondanám,Neki lehetett aztán igazán szar érzés...a következő,hogy felvállalja...de felvállalta...büszke vagyok Rá...

...mindezek mellett és ellenére,előbb a legjobb táncosként végez a suliban,majd gondol egyet,felvételizik és felveszik...
...most pedig elmegy...
...nem vagyunk mindennapi kapcsolatban,de a tudat,hogy nem tudok bármikor átugrani hozzá...
...persze elsősorban Neki,hogy itt hagyja a barátait...kissé egyedül fogja magát érezni...
...mindenféle lehetőség van már a kapcsolattartásra,de az nem ugyanaz...
...mindegy...lesz valahogy...
...ez kicsit beárnyékolja az örömünk...

...jó lett volna tartani az egykori ígéretet,hogy egykor egy színházban leszünk nagyon híresek...
...kac-kac...
...Ő még lehet...soha nem tudott színház nélkül élni...
...bennem egy ideje motoszkál,hogy hiányzik,de én besokalltam...
...ettől nem lehet besokallni,ez hülyeség...csak hiányzott valami...ez a valami még mindig hiányzik...de talán nem arra kell keresnem,amerre most tartok...
...mert most teljesen jó,de lépnem kell idővel...
...mert most békét találtam,de...

...tulajdonképpen,azt kell eldöntenem elsősorban,hogy,ha jön a kereszteződés,akkor merre induljak tovább...
...egyenesen...
...jobbra...
...balra...
...vajon melyik lenne a legjobb...

...azt hiszem megyek egy kört...sétálok...késő van,de muszáj kimozdulnom...
...különben is szeretek este sétálni...
...az időjárás sem lehet visszatartó erő...
...ha esik,ha fúj...ha mennem kell,megyek...

...rendet teszek a gondolataim között...

2008. szeptember 21., vasárnap

...pozitívum...


...a harcok kudarca...
...ez kényszerít menekülni átmeneti megoldásokba...
...nem is kényszerít...
...nem is átmeneti...egyszerűen egy másik út...egyszerűen elfogadom,hogy változásokkal kell szembesülnöm,ami nem feltétlenül jó nekem...

...nem jó nekem...és ez kit érdekel...

...biztosan megtalálom ennek is a jó oldalát...
...már-már betegesen keresem a pozitívumot minden elcseszettnek tűnő helyzetben...
...és ragaszkodom az elképzeléseimhez,amíg látok utat felé...addig mindenképp...ha már nincs,azon nehezen teszem túl magam,bár idővel ez is sikerül...pontosan akkor,amikor megtalálom a pozitívumot,a jót,az okát annak,amiért nem sikerül...
...ha nem akarom eléggé,ha gyenge vagyok hozzá,hogy megtegyem...ha nem bízom magamban...
...ennek is oka van...
...ha nem bízik senki benned,aki fontos,akkor nehéz egyedül...
...ha nincs támaszod,pedig várod,hogy melléd áll...
...megfelel a fél megoldás,vagy lemondasz...hát vagy megkeresed a pozitívumot...
...pozitívum...kifogás...kifogás,menedék,magyarázat a gyengeségre,a gyávaságra...hogy miért nem teszed meg...

...ezt tudom nagyon...az az igazság...

...nem okolhatom,csak saját magam...ha pedig elfogadom...akkor magam sem...mert az én életem,az én utam...amit másképp is élhetnék....

...mindenre vannak alternatívák...
...mert mi van ha...
...mi van ha...
...mi van ha...
.......................nincs semmi...
...pozitívum van...
...pozitívum...
...kudarcok pozitívuma...
...bukott harcok,amikből tanulhatsz...
...persze,meg pofonok,amik jól esnek,nem?...
...hát nem...
...valahogy nem találok pozitívumot a veszteségekben és a fájdalomban...
...csak magyarázatot...
...hogy gyenge voltam,hogy gyáva voltam,hogy miattam van...hogy rajtam múlt...
...rajtam...múlt...elmúlt...és ebben nincs semmi változtatható...

2008. szeptember 17., szerda

...összefoglalva...


...kezd minden a helyére kerülni...
...a suliban beindult az élet...
...van egy új kollegina...aki a beosztottam...ez vicces...most akkor mi az én rangom?...hihi...
...a főnökasszony külön kérése volt,hogy tartsam rajta a szemem,mert nem volt felhőtlen a múltja ebben a gimiben...ez pedig azután derült ki számára,hogy elintézte a papírjait...de mindenkinek jár egy második esély...szerintem is...
...elég butácska,de aranyos mosolygós és igyekszik eleget tenni a feladatainak...hát meglátjuk...egy régi munkatársunk,aki ismerte előbbről,azt mondta,hogy vigyázzak vele,mert anno neki is szimpi volt,aztán kevert és szemét volt...ezért kellett távoznia...az előző vezetőség ideje alatt történt mindez...
...várjuk ki a végét...

...elkezdődött a sztárkereső műsor negyedik része...
...nem nézem,mert felidegesít,hogy menni akartam és nem tudtam mikor van az előválogatás...pedig meg akartam próbálni...
...nem nézem,mert az egyik zsűritagban hatalmasat csalódtam...neki adtam néhány irományom,mert elég jó viszonyban voltunk...a volt sulim igazgatója fiának kebelbarátja...bejárt elég sokszor a tanodába,és sokat beszélgettünk...azt mondta jókat írok...aztán évekkel később,kaptam egy sms-t,hogy írok e még,mert dolgozhatnánk együtt...
...örültem,és megtisztelő volt,hogy gondol rám...hát leültünk néhányan és átnéztük az általam legjobbnak gondoltakat...kiválasztott néhányat,és dolgozni kezdtek rajta...
...aztán egyszer csak hívott,hogy menjek,hallgassam meg mire jutottak,meg van némi változtatás,beleegyezek e,és angolul is felénekelné...
...megbeszéltünk egy időpontot,felutaztam,aztán hívott,hogy ne haragudjak,de szétcsapták magukat előző este,és nincs olyan állapotban,hogy bárkivel találkozzon...de hív,hogy mikor és még egyszer ne haragudjak...
...na,hát azóta se kép,se hang...száma megváltozott,emailra nem válaszol...
...tehát tárgytalannak tekinthető számomra...

...mivel nem hiszek a véletlenben,nyilván oka van,hogy így alakult,hogy lemaradtam,hogy nem állok előtte...mert tudom,hogy eljutottam volna a selejtezőig...
...szóval ennyit róla...a nagy szívtipró hírében áll...nem is tudom...én a fősuliig,amíg nem találkoztam vele,nem is tudtam a létezéséről,és mikor nagyapám halálakor,ekkor már ismertem,a kezembe nyomta a cd-jét,mondván,hasonlóan érzett és erről énekel ebben és ebben hallgassam meg...segített...emiatt szerettem meg...de engem nem tiport el...mondjuk sosem így álltam hozzá...
...na mindegy...

...elgondolkodtam ezen,hogy sztárság...hogy mekkora dolog az,ha ott van valahol valakit a tv-ből...
...nagy dolog...
...sokan tanítottak és tanultam együtt,jártam egy suliba ezek közül a sztárok közül sokakkal,és valahogy nem tud már lenyűgözni,ha nagy sztár jön pl.hozzánk...nagy hús vér emberek,akikkel tele van a média...de vicces,hogy engem is emel,ha látják,hogy én személyesen ismerem...
...nem az elkeseredés beszél belőlem...hanem az értetlenség...
...kicsiny hazánk rosszul felfogott sztárkultusza...
...jó,van akit tisztelek és becsülök,mert tényleg elismerésre méltó,de a nagy többség...
...azt sajnálom,hogy sztárráválás előtti állapotukat elveszítik sokan...
...egy kedves barát,amikor még nem ismerte senki,nem volt csak kezdő főiskolás színész,együtt játszottunk,én mint statiszta,ő mint főszereplő...de ez nem érződött...
...kedves barát volt,ő is meg a menyasszony is,aki szintén szakmabeli...
...mára már ismeretlenként kezel,mert a színházba járók 90%-a megőrül,hogy lássa,hallja,rajonganak...
...hát,ők tudják...azt meg csak én,hogy ki van/volt a sztár mögött...
...ez esik rosszul...a fordulat...miért is...
...mert én nem vagyok senki,mert nem volt szerencsém...ebbe beletörődtem...
...mert nem számítok már...nekik...
...na ez fáj...

...egyébként semmi gond...
...csak gondolatokat ébresztett bennem ez az egész...leírtam...ennél többre nem is érdemes...
...csak úgy megmondanám...
...hogy mit érnék el vele,azt nem tudom,de jót tenne a lelkemnek...
...és leperegne róluk,mert"ki vagyok én,hogy ítélkezzek most azok felett,akik a csúcsra törve tettek oda mindent..."

2008. szeptember 15., hétfő

...végree...



...nnnnnnnnnnna...
...nagy igazság,hogy ami elromolhat,az el is romlik...bedöglött ez a vackeráj...
...de most végre megjavították...

...utolsó bejelentkezésem óta pl. képtelen voltam bármit megnyitni...többek között a blogom is...

...na,hamarosan írok...
...mondjuk holnap...igen,holnap egészen biztos...
...addig összeszedem az elmúlt 10nap jelentősebb gondolatait...
...vagy csak úgy írok tovább...
...vagy mindkettő...

...jaj,de határozott vagyok...
...vagy mégsem?...

2008. szeptember 5., péntek

...ma...


...évekkel ezelőtt,ezen a napon,nem akarta elhinni amit mondok,mert senkinek sem volt még addig fontos...
...a dátumot egy régi feljegyzés őrzi...egy régi feljegyzés,amin csak mosolyogtam mikor elolvastam,de valamiért az emlékezetembe vésődött...
...a fénysugár újra fellobbanni látszik...még levegőt is félve veszek,nehogy elfújjam...

...azóta persze változtak a dolgok,ahogy mi is...de valami megmaradt...úgy tűnik...
...egy újrakezdéshez változások kellenek...változások,ami nem megy egyik napról a másikra...
...évek kellenek...
...hát eltelt néhány...

2008. szeptember 4., csütörtök

...hiszem...



...a tegnap homályából a holnapot világítja meg egy reménysugár...


...de tudom,hogy csak az biztos,ami már megtörtént...

2008. szeptember 3., szerda

...egy kis okosság...

...szerintem ez teljesen igaz...
...keresem mindenben a jót,próbálok pozitívan gondolkodni...mindig vigaszt találni valamiben...
...megtalálni a szivárványt...a színeket a szürkeségben...
...hinni,hogy a felhők fölött kék az ég...mindig...
...ezt gondolom...
...és sosem felejtek el emlékezni erre...

2008. augusztus 30., szombat

...na vajon hanyas...


...nem tudom ki indította,de terjed és kíváncsian nézegetik nap,mint nap,akik várnak valamit ettől...
...hogy hátha...
...hogy hátha ír majd alá valaki...egy kattintást,egy számot,ami változást hozhat...
...utána...
...az attól függ...
...kissé személytelen...és felelőtlen kattintgatások reményteljes ábrándokat indíthatnak el...
...a végét illetően nem feltétlenül pozitív kisüléssel...
...hugim lapjáról szedtem le...
...ajjjjjjj...

2008. augusztus 28., csütörtök

...huh...


..."valahol mindig ott lobogtál a tejutak gomolygó vak csillagködében"...

...ez a mondat...

...furán hatott rám...
...épp szülinapi idézetet kerestem,közben valami járt a fejemben...erre ez az idézet...

...nem is tudom...

...olyan végtelen...

2008. augusztus 27., szerda

...1,2,3,.....


...el kell számolnom gyorsan 10ig...


...oké...
...hülye gondolkodásom van...
...nos,hát lehet...
...az eddigiek alapján,akit érdekeltek a gondolataim nem mondtak ilyet...
...se szóban,sem írásban...

...és nem"mutogatom"senkinek...minek olvassa,akit nem érdekel...
...írok,mert írni akarok...senkinek és mindenkinek...nem azért,hogy kritizáljanak,hanem mert egyszerűen szükségem van rá...
...itt nem arról van szó,hogy nem bírom a kritikát...de nem mindegy,hogy az arcomba vágja valaki,hogy hülye vagyok...vagy,azt mondja,hé,ezt és ezt miért így gondolod...
...most tényleg...hogy esne ez neked?...
...nem érdekel,ha elolvasod,ha most kiröhögsz,ha most jót szórakozol azon,hogy beletiportál az önérzetembe!
...és még azt mondod,hogy Csernus a bunkó...

...na jó,lenyugodtam...azért sem érdekel...
...írhatsz is nyugodtan...magadról adsz egy képet...és ha a blogod is olyan,amit rejtegetsz,akkor van is rá okod...akkor dehogy is érdekel...ne is mutogasd senkinek...

...azt mondod szeretnek...akkor becsüld meg...hiszen sokan vágynak erre...

2008. augusztus 26., kedd

...vállalom...


...dr.csernus...
...anno mesélt róla a műv.töri tanárom...világi jó cimborák voltak...vannak...na,szóval azok...
...hallottam sokat a dokiról,hogy egy zseniális őrült pasi,de igazából nem foglalkoztatott,hogy miket ír,viszont ma voltam benn a suliban és a kezembe került egy könyve"Bevállalja?"...
...szívesség teljesítésként elindultam a könyvtárba,visszaadni...
...útközben belelapoztam és úgy döntöttem,miután nem bírtam letenni,hogy kell nekem ez a könyv...
...10 jellem...10 beszélgető partner...ez a fószer szanaszét szedi mindegyiket...beléjük tapos...és maguk ellen fordítja a saját fegyvereiket...szédületes...félelmetes...vagy inkább csak az,hogy tényleg önmagára ismer mindenki,aki elkezdi olvasni...
...valahol,valakiben,valamelyikben önmagára ismer...

...mint,ahogy a problémáira a megoldást is magában,önmagából kiindulva kell keresnie...

...szeretném megérteni magam...
...mert sokszor érzem úgy,hogy a gondolataim és a tetteim nincsenek összhangban...
...magyarázhatjuk,hogy ikrek vagyok...úgy mondta valaki:két lélek egy szívben...ez viszont lényegesen összetettebb dolog...szerintem...

...mikor elvesztem a kontrollt magam felett egy hang súgja,hogy nyugi,semmi gond...
...mikor valakit egészen közel engednék magamhoz,egy hang azt súgja,hogy tartsak 2 lépés távolságot...
...mikor valamiben bízni akarok,akkor valami azt súgja,hogy inkább a tényeket tartsam szem előtt...

...mikor elkezdtem írni,azt mondtam,hogy ez a bennem rejlő exhibicionizmus egyik kitörési formája...
...mióta írok,azóta valami változott bennem...már nem vagyok olyan nyílt,már nem beszélek annyit...
...írok...

...mondjuk mióta haza költöztem a fővárosból nincs is kinek...
...jó...van...lenne...de azok a barátok,akikkel 4évet töltöttem és tudtunk mindent egymásról...azok távol vannak...azok már nincsenek...
...eszembe jutnak néha a hajnalig tartó beszélgetéseink,a sok átszenvedett hülyeség,a nagy röhögéseink...a nap 24órájából 48at töltöttünk együtt...
...és már nincsenek...
...így döntöttem...én döntöttem így...én akartam,nem más...én...és mégsem én...én,de az eszemre hallgatva...

...szeretem a gyerekeimet...őket mindennél jobban...és nem akarom,hogy eltávolodjunk egymástól...hogy ők se legyenek...még van egy évünk...aztán...mi lesz aztán...azt nem tudom...majd kiderül...
...el sem tudom képzelni,hogy hova fog sodorni az élet...
...hogy,hogy fogok dönteni,hogy melyik manó lesz az erősebb...
...hogy melyiknek engedek...

...emlékeim óceánjára révedek...a gondolatok szárnyalnak fölötte...és elképzelem az elképzelhetetlent...hogy a múltba visszatérve mit tennék másként...

...nem ,nem bántam meg semmit...mindent igyekeztem a legjobb belátásom szerint tenni...csak eljátszom a gondolattal,hogy mi lett volna ha...
...de végtére is annyira mindegy most már...
...az életem a döntéseim alapján úgy alakul,ahogy kell...

...mert"amire igazán szükségünk van,az ránk fog találni",csak észre kell venni...
...igyekszem...
...és,igen,bevállalom a döntéseim következményét...

2008. augusztus 25., hétfő

...újra...


...most láttam,hogy ma volt az évadnyitó a színházban...
...hát,ilyenkor azért mindig elszomorít,hogy kiestem-vagyis inkább kiléptem a falai közül...
...de majd elmúlik...csak most rossz...
...kicsi korom óta repített szárnyain ez a világ...így indultam el...pici léptekkel...
...most nélkülem megy tovább...
...azért magamat nem tudom megtagadni...nem is akarom...
...az életem volt...
...szép volt...
...amikor megnyíltak a lehetőségek kapui,arra indultam...
...most pedig,amikor a lehetőségek diktálnak kénytelen vagyok irányt váltani...

...oké,semmi gond...

...egy hét múlva suli,és a kedves "gyerekeim" ott várnak,vissza várnak...
...szeretettel,és ez jó...

...annak is szerencsés fordulatnak kéne tűnnie,hogy egyszerű pici irodám helyett a gazdaságiban leszek,de így a "klub"...mi lesz a klubbal...azt nem tudom...az tuti,hogy ha a gyerekeim nem tudnak majd bejárni és őszintén beszélgetni velem...nem tudok lelkizni velük,amit eddig nagyon szerettem,akkor el fognak távolodni tőlem....és ez rossz...

...a kis irodát átveszi más...a gyerekeimet viszont nem hagyom...őket nem...úgyis ott leszek,amikor tehetem,amikor nem kellek a főnökasszonynak...de lesz ott innentől kezdve még valaki...aki remélem nem tud majd pótolni...ez önzőség...rohadt nagy önzés...de akkor is...
...a gyermekeim az én gyermekeim...a szárny bontogatásaik...az első lépteik része szeretnék lenni az érettségi előtti időszakban...is...mint tavaly...mert nagyon megszerettem őket...

...saját magam látom néhányukban...mindegyikükben...a nem is olyan rég volt saját magam...
...szeretnék segíteni nekik...segíteni elkerülni,ha lehet az esetleges hibákat...és látni akarom, közel a szívemhez,elrepülni Őket...
...hogy érezzem,tudjam,hogy mindent elmondtam és mindent megtettem értük...

2008. augusztus 21., csütörtök

...persze...



...írok,mert írnom kell...
...mert magamra vagyok hagyva...érdektelenné váltam,és ez nem jó érzés...
...mert már nem vagyok fontos és nem tudom elmondani senkinek mennyire rossz az,amit most érzek...
...akkor leírom...
...senkit sem érdekel...
...nem szoktam hisztizni,nem vall rám,így elvonulok és a lelkemet megkönnyítve kiírom és kisírom magamból,hogy mennyire cefetül érzem magam...hogy mennyire nehéz néha egyedül...hogy mennyire kevés és alacsony a tűrés határom...

...egyszerűen képtelen voltam visszafolytani a rám törő sírást...csak potyogtak a könnyeim,mert a lelkem elnehezült és nem tudom...igazán nem értem miért...
...erre az első kérdés,amit a megértés mondatott:"mit hisztizel?"
...persze...
...hisztizek...nem szoktam nyilvánosan sírni...ez vicces...nyilvánosan sírni...
...de most nem tudtam kordában tartani az érzelem kitörésem...nem tudtam tartogatni éjszakára,mint máskor...hogy az ablakomon kibámulva törölgessem a könnyeim...

...hisztizek...hát ezért nem mondom el,ha valami nem oké...mert én csak hisztizhetek...semmi egyéb...csak hiszti...az nem elég magyarázat,hogy nem tudom mi tört rám...
...magyarázat...miért is magyarázkodnék...

...elköltözöm a városba,és akkor nem leszek senkinek útban,és akkor hisztizek,amikor én akarok...

...ramaty egy érzés,hogy mindenki távol van tőled,akiket eddig szerettél...akiket meg szeretnél,azok nem engedik...vagy elszúrom...

...már csak össze-vissza pötyögök,mert nem látom rendesen a betűket.............................................................................................
...próbálok mosolyogni a világra...próbálok,próbálok...
...azt hiszem elmegyek most itthonról egy kicsit,csípnek a szúnyogok...nem baj...
...hát ők legalább akarnak engem...

2008. augusztus 20., szerda

...egy gondolat...


...vannak a bolygónkon emberek,akik még törődnek másokkal...önzetlenül...
...nyilván jól járnak és megkapják a jól megérdemelt fizetésüket érte,de lehetőség szerint mindent megtesznek azért,hogy másoknak örömet okozzanak és ezzel megváltoztassák az emberek életét...
...ez a nem mindegy...
... show az egész,de jó cél érdekében...van értelme és értéke a tetteiknek...
...ott a messzi Amerikában...
...ott,ahol nyilván nem minden arany ami fénylik és nem minden szép és jó...nyilván van árny oldala is,sőt,talán több is...de csak,mint egyébként minden másnak...
...azt a hatalmas államot vagy szeretik,vagy nagyon gyűlölik...én az előbbiekhez tartozom...

...itt is kapunk valóság show-t...itt is mindenki jól jár,és sztár is lehet,mert ugye adunk a tehetségre...ki tudja mi alapján...
...de egyébként mindenki nyugodtan evickélhet a mocsárban,ha nincs elég vastag bőr a képén és nem elég elvetemült...
...másrészt mindenki keresi a saját helyét,ahová tartozni akar...akar...szeretne...aztán persze,mint semmi sem,ez sem biztos,hogy összejön,mert ugye nincs elég nagymértékű elidegenültség az emberek között...
...ez az elidegenültség nem sokban tér el a nagy kontinensétől...akkor meg miért nem mindegy...
...itt is agyon van taposva és hajszolva az ember,csak sokkal nagyobb mértékben a sokkal kevesebben...mert mindenkinek kell...mindenki akar valamit...ehhez persze,hogy nem elég elidegenült...

...ha nem szeretném a családom,akkor minden tétovázás nélkül az elkövetkező időszakot csak és kizárólag a konkrét elutazás előkészítésével tölteném...a konkrét elutazás és soha vissza nem térés akaratával...
...ez az egyetlen visszatartó erő...
...ez az egy...és ez is egyre gyengébb,hiszen egyre kevésbé érzem,hogy nekik olyan sokat jelentenék...egyre jobban érzem,hogy...
...de,ez most nem ide tartozik...

...az is eszembe jutott,mert hiszek ebben,hogy előző életemben ott éltem...egyébként miért vonzana kicsi korom óta...mert konkrétan érzem,hogy sehova sem költöznék,sehova máshova...
...valami büntetés az,hogy itt élek...vagy csak azt hittem,hogy kisebb helyen jobb és megpróbálom itt...hát nem tudom...

...jelenleg úgy alakul,hogy semmi sem köt ide és,bár ki tudja,de úgy gondolom,hogy nem is fog...
...az idő,ami visszafordíthatatlanul megállíthatatlan...rá kellett bíznom valakit,aki fontos,rá kellett bíznom és saját magára...tőle függhet még,...miatta maradnék talán...de egyébként nincs dolgom itt...és elhúzok innen...
...igen,lehet,hogy csak a boldogság az,ami hiányzik,amit keresek...csak a nehézségek azok,amik visszafognak,de az is van mindenhol,és akkor miért nem mindegy...

...még van némi húzás bennem,még van erőm,még bírom,de meddig tart,azt nem tudom...azt tudom,hogy nincs lehetetlen...

...mindig kerestem életcélt...mindig...most ez lett a legerősebb...
...ez is a sors talán...ezért érzem,hogy egyre sivárabb és kopottabb itt az életem...lehet ez egy tudat alatti...mert egyébként az én természetemmel már boldog feleség és gondoskodó anya lennék,hiszen ilyen a természetem...mindenki ezt képzeli rólam,és nem érti miért nincs így...
...talán azért,mert mennem kell,és ha erősen kötődnék valakihez,valakikhez,akkor képtelen lennék itt hagyni...

2008. augusztus 19., kedd

...csak könnyedén...


...arra kellett rájönnöm,hogy nekem csak az nem sikerül,amit teljes erővel,minden akaratommal szeretnék...
...pedig úgy tanítják a nagy bölcsek,hogy,ha valamit elég erősen akarunk,azt el tudjuk érni...

...az elmélet úgy tűnik az én esetemben megbukott...

...van egy számomra nagyon kedves ember a múltamban,aki mindig azt mondta,ha látta,hogy valami nagyon foglalkoztat,hogy "nyugi,ne görcsölj rá"...

... de nem tudok nem foglalkozni maximálisan a számomra fontos dolgokkal...

...tudom,hogy,van amit hagyni kell,amit nem szabad erőltetni,azt hagyom is,de az elmélet számomra akkor is megbukik,ha az"addig kell ütni a vasat amíg meleg"szabály lép érvénybe...sőt,úgy tűnik csak ekkor...

...minden arra enged következtetni,hogy hagynom kell a dolgokat a saját medrükben folyni...
...ne tervezzek előre konkrétan...hiszen ember tervez...és hát,hogy a vége mi lesz,az majd akkor kiderül...
...nem baj,akkor hallgatok erre,az intelemre...tervezek,csak tervezek és remélem,hogy a terveim kedvező fordulatot vesznek...
...a szivárvány ott lesz úgyis,abban a helyzetben is,amikor azt gondolom,hogy nem...csak meg kell találni...mindig igyekszem megtalálni...
...a jellememből adódó optimizmus leküzdéséhez sok kell...de,ha mégis sikerül átbillennem a negatív impulzusok miatt,akkor addig küzdök önmagammal,amíg nem tudok újra mosolyogni a világra...

...jelenleg sincs más dolgom,mint megtalálni a pozitív kicsengését a helyzetnek...

...hogy távolodom a barátaimtól,mert tőlem független helyzetek adódnak...
...hogy néha képtelen vagyok 3ig számolni,mielőtt bármit mondanék,vagy tennék,ezzel pedig megbántok másokat...
...hogy "vas" helyzet adódott,és nem tudom mennyit tehetek...
...
...

...az meg az érem másik oldala,hogy mindennek talán nincs is olyan nagy jelentősége,mint azt magamnak beállítom...csak az a baj,hogy amikor megütközöm az adott helyzettel,az mindig súlyosabbnak és komolyabbnak tűnik,mint amekkora valójában...
...hát...majd kiderül...
...csak semmi görcs...csak könnyedén...
...jajjjjjjjj...
...vajon mikor sikerül ezt elhitetni magammal igazán...

2008. augusztus 17., vasárnap

...indulj...


...ma ünnepeltük az öcsém"nagykorúvá válását"...
...Barnabás,Adrika és a kicsi Boti bébi,meg keresztanyámék jöttek vendégségbe...
...jó volt látni mennyien örülnek és szeretik Őt...és ezt jó látni mindig...mert amikor született,akkor sajnos anyáék válása miatt Ő volt az utolsó,akire vágyott bárki,hiszen...minden,minden rossz volt...iszonyatosan nagy öröm volt,mikor megszületett,de egy épp széthullott család új tagjaként,nem indult túl boldogan az élete...
...most viszont minden más...
...kiegyensúlyozott családi légkör,barátok...szóval jó...

...csendes szemlélője voltam az eseményeknek...nem tudom ma ilyenem volt...
...figyeltem...figyeltem a"gyerek"-et,és arra gondoltam,hogy mennyit bántjuk egymást néha,hogy mekkora bunkó tud lenni,de mennyire szeretem,és mennyire jó,hogy van,hogy a nehézségeket leküzdötte és harcolt...mindig harcolt...egy igazi oroszlán...
...hatalmas szemei könnybe lábadva csillogtak a gyertyafényben...

...aztán,huss...elfújta a gyertyát és megtört a melankóliám...
..."jó,hogy vagy nekünk,Te kis hülye idióta"...gondoltam,miután megpusziltam és boldog szülinapot kívántam Neki...

...bezzeg előző este,kinn a haverokkal a dombon,mikor leitta magát annyira,hogy azt se tudta merre van előre,mert Ő már 18éves...legszívesebben széttéptem volna,mert féltem Őt,hogy megtetszik Neki ez az állapot...de totálisan kész lett reggelre,mire haza evickélt a haverjától,ahol kicsit meghúzta magát,hogy anya ne lássa ilyen állapotban...de kapott...akkorát...meg rosszul volt...azt mondta ilyet többé nem csinál...majd bebizonyíthatja...

...fura,hogy egyre nagyobb,hogy lassan megkezdi az életet,hogy...

...nem is olyan régen még az óvodába kísértük és félénken pillantott szét a gyerekek között,bújt hozzánk...most meg...

...na jó,lehet,hogy tényleg kicsit rég volt már az...

...na indulás...csak mindig előre...

2008. augusztus 14., csütörtök

...az álarc mögött...


...mindenkinek van álarca...
...kár tagadni...
...az őszinteség,ami a szavakban nyilvánul meg...
...a hallgatásban viszont...néha nem vagyunk őszinték...csak nem hazudunk...
...kívül másnak...
...belül magunknak...
...
...álarc
...mosolyog ha kell...nem sír,ha nem muszáj...csak a maszk mögött...
...a mosolygó álarc mögött...
...hallgat...talán ott sincs...csak a váz...
...ki látja...ki tudja...
...
...látszat...
...a látszatból ítélni...egy ideált keresni...
...nem is feltételezni,hogy a látszat csal...
...hinni akkor is,ha nem kéne...mert jó...

...merni álmodni kétlábbal a földön élve a valóság talaján...

... mert nem félek hidegvérrel nemet mondani bárminek,ami nem fér bele abba,amit elképzeltem...még akkor sem,ha ez önzőség,ha másnak nem jó,ha nem lehet ezt csinálni,mert bántó...
...igenis ilyen vagyok...ezt vállalom...az én életem...én akarom eldönteni,hogy merre akarok menni,és kiket akarok magam mellett tudni...
...felém nem lehet"utat törni"-betörni,határt sérteni,mert kapcsol a riasztó...a riasztó,és zsigerből nem...csak,ha én akarom...bezárom az ajtót és az ablakot...automatikus védekezőrendszer...így rögzült...sajnálom...
...ez vagyok...vállalom...lehet,hogy ez nem egy szimpatikus tulajdonság...
...figyelembe veszem a stop táblákat...semmi mást nem várok el,csak velem szemben is ugyanezt...
...nem lehet baj,hogy egyértelmű jeleit adom,hogy"behajtani tilos"...az lenne baj,ha nem tenném...
...nem lehet félreérteni...
...nem ámítok,ezt nem róhatja fel nekem senki...
...nem hazudok...nem vagyok megközelíthetetlen,csak döntök...az én döntésem,az én életem...én viselem a következményeit a dolgoknak...senki más,csak én...más lenne,ha ellentmondásokba ütköznének a szavaim és a tetteim...ha elhitetném és mégsem...mert egyértelmű az arc,még akkor is,ha más mint én...

...és nem kell sajnálni...azt végképp nem...jól vagyok köszönöm szépen...mindenem meg van,ami kellhet...ami létszükség...
...és,igen,várok valakit...az én dolgom eldönteni,hogy meddig...lehet,hogy addig elúszik néhány hajó,de nem,nem, hagyom itt a partokon,amikor itt van...

...nézz csak hülyének...nézd nyugodtan hülyének akit látsz...engem sosem fogsz...

2008. augusztus 12., kedd

...az utolsó percek üzenete...


"...hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat,
hogy lesz amikor már csak úgy hallhatod majd a hangomat,
hogy felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye,
de ha hívni próbálnál túl késő, nem lesz aki felvegye....
... itt hagyom most emlékbe,
mind azt, ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe...
...úgy is por és hamu lesz mindegyikünk a végére....
....ha szerencsém van esetleg még azt a kort is megérem,
hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem...
...és ezt soha nem kérem, de mindig reméltem,
hogy tovább él az emlékem a barátaim lelkében....

... emlékem majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem,
de pont azért, hogy te is érts, az én emlékem éltetem
bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta
egy tükörben az életem, vagy csak a látszat eltakarja?
...vajon számít e rám valaki, vajon lesz e kinek hiányzom?
...vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázom?
...az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe
remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve
nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán
csak elmosolyodsz rajta, hogy én néztem rád oly bután
lehet, hogy nem szerettél, de bár csak én lennék az egyetlen
kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem...

...szavam szívekbe fúródó tollból indítható rakéta,
így nyomot hagy az éterben, megérzi a planéta...
...de aki a hallgatásom nem érti az a beszédemet sem
...aki meg nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám, hogy megértsen...
ez az életem emléke, emlékeztet elméket
hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek...
...csak játszottam és kacagva ástam a síromat,
most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat...
...bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt,
így az idő távlatából már minden másképp fest
...egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal
...tele félelemmel, jah hatalmas falakkal...

... szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot
csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott...."



...töprengtem a kérdésen,hogy mit tennék,ha tudnám,hogy ez az életem utolsó napja...

...a válaszom: semmit...
...ha tudnám,hogy ez az utolsó,akkor tudnám,hogy megszűntek a problémáim...
...felidézném életem legszebb emlékeit...
...másnap kiderülne,hogy kik szerettek...a lelkem látná a lelküket...
...lehet,hogy meglepődnék,hogy mennyien vannak...
...lehet,hogy az döbbentene meg,hogy nincsenek is annyian,mint hittem...akikről hittem...

...most elűzöm ezt a gondolatot,mert elkezdett nyomasztani...
...nem szeretem ezt az érzést...

2008. augusztus 8., péntek

...egy lépés...



"...minden napot úgy élek, mint ha az volna az utolsó,
minden mondatot úgy írok, mintha nem maradna több szó,
ezt most neked, ezt most rólad, ezt most érted,
bár nem kérted, de életem része vagy,
mikor a szerencse magamra hagy,
a valóságra eszmélek,
az emlékek mögé nézek,
és Te kacsintasz vissza rám..."

...Fankadelinek minden hangulatomra van egy szövege...

...holmi tovább lépésről beszéltem...képtelenségnek tűnik,mikor találkozunk...mikor rám néz...mikor kiszúr valahol és érzem a tekintetét...
...amikor ez másoknak is feltűnik...akik nem tudnak semmit...akiknek mindegy...

...fura... pont most,mikor eldöntöttem,hogy hülyeség az egész,és nem értettem,hogy miért tért vissza az érzés...
...most,mikor elengedtem újra...hiszen buta képzelgésnek fogtam fel...

...félek,hogy mégis az...

...ami biztos,az az,hogy hagyom a dolgokat a maguk medrében folyni...nem teszem tönkre azzal,hogy én tegyek bármit...nem követem el újra ezt a hibát...nem járható út felé...és nem akarok képzelegni sem...
...ha jönni akar,jöjjön...
...ebben a "játékban"én már léptem...Ő jön...

2008. augusztus 5., kedd

...a fátyol ím,lehullott végül...



...mi van akkor,ha az ember az egész életét végig hazudja...
...olyan képet állít be másokról,hogy hihetetlen...és mindezt olyan hitelesen,hogy megáll az ész...
...ez az ember az én legjobbnak mondott barátnőm...aki tud mindent rólam,aki az utóbbi időben családtaggá vált nálunk...aki már olyan otthonosan mozog itt,hogy kérnie sem kell...aki...

...elképesztő...
...ijesztő...
...felháborító...

...nagyon megütött a dolog...
...először szóhoz sem jutottam,aztán csak a csalódottság maradt...

...neeeeeeeeeee...
...annyit segítettem/segítettünk Neki...

...és most kiderül,hogy valójában minden ami vele történik...
...az nem történt meg,nem történt úgy...

...akkor most ki Ő...miért csinálta...
...hogy álljak hozzá ezek után...nem tudom...

...a "legjobb barátnő"...

...észre kellett volna vennem a jeleket,az apró elszólásait,az apró ellent mondásokat,amiket nem akartam tudomásul venni,hiszen,mindig megmagyarázta,ha észre vette magát...

...ilyet...

...nyilván szembesítenem kellene a tényekkel...
...de ez oltári szemétség...
...iszonyatosan érezné magát...
...iszonyatosan érezném magam,és én jobban,mert talán van magyarázata...mert hinni akarok a mentességében,de sajnos a tények ellene vallanak...

...anya nagyon egyenes ember,igazságos,nem kegyetlen de nem kertel,nem finomkodik...Ő tudta ezt meg...
...sajnos van egy olyan érzésem,hogy kemény kiosztásban fog részesülni a lány,annak ellenére,hogy kértem,hogy ne tegye...
...bár nem szól bele a dolgaimba,de ez most nem csak az én ügyem...

...a bizalmasom volt,aki mindent tud rólam,és bár takargatni valóm nincs,mégis tartok a sértett ember rossz indulatától...a további esetleges hazugságoktól,amik ettől kezdve ellenünk irányulnak majd,csak másoknak...

...ilyen dolgok mindig széttépik a hitem és kitépik belőlem a bizalom gyökereit...űrt hagynak maguk után,és fájnak...
...sötét lesz egy időre...

...most sötét van...

...várom a fényt,hogy betörjön az űrbe,ami most uralkodik bennem...

2008. július 27., vasárnap

...válasz...


...szinte mindenkiről ejtettem már néhány szót,vagy röpke utalást,akik fontosak számomra,csak egy nagyon kedves házaspárról nem...
...ez hiba...
...Adrika és Barnabás...
...a családunk barátai,mióta ide költöztek,anya az egyház "gondnoka",hogy így mondjam...ja,mert egyébként a Barna evangélikus lelkész,Adrika meg a felesége,és van egy tündéri kisfiúk a Boti bébi..deeeeee,senki nem mondaná meg róluk,hogy egyházi emberek...és itt nem kell semmi rosszra gondolni...:)
...egyszerűen annyi a történet,hogy nagyon nyílt,széles látókörű és toleráns emberek,nem szenteskednek,meg ilyenek...
...bármiről lehet velük beszélgetni...
...és szeretek velük beszélgetni,hülyülni és röhögni hülyeségeken...
...jó,hogy nem ilyen begyöpösödött népség...lökött cserkészek...:)
...és talán nem szép,de igaz,hogy nem vagyok egy nagy hívő templom járó...viszont mióta ők itt vannak,5 éve lesz karácsonykor,azóta gyakran elmegyek meghallgatni Barnabás prédikációját...alapvetően miattuk...
...szeretek velük lenni...sokszor választ kapok a kérdéseimre...van úgy,hogy beülök egy -egy vasárnap Adrika közelébe az orgona mellé,mert ő a kántor...szóval,na...beülök,és amint hallgatom a beszédet,ráismerek a gondolataimra,kérdéseimre,sőt volt úgy,hogy mindenki kiballagott a templomból,Barna megkérdezte:Na,Judit,hogy tetszett a mai prédikáció?...

...hát,így volt ez ma is...
...felkeltem reggel és úgy éreztem,szükségem van egy órára,amikor nem foglalkozom a saját gondolataimmal,amiktől besokalltam...
...szóval,igaz,hogy azt ígértem a családomnak,hogy szilvás gombócot csinálok,de közöltem velük,hogy uzsira pont kész lesz...én most megyek...

...tehát,ültem a magam csendességében és hallgattam...
...arról beszélt,hogy el kell engedni néha a vágyainkat,és ha újból vissza találnak hozzánk,akkor adhatunk még esélyt a dolognak...és így van ez az emberi kapcsolatokkal is...ha valakit elengedünk és visszajön örökre a miénk,de ha nem tér vissza,soha nem volt a miénk...
...itt leragadtam...
...nem beszéltem velük erről a dologról,mégis ez volt ma a téma...én meg úgy keltem fel,hogy eljövök...
...nem hiszek a véletlenekben...
...csak a megérzéseimben,amik sok esetben bejönnek...
...
...
...szóval,a gondolataim raktározásának heti méltó lezárása volt ez a néhány perc...
...csak megerősítette az elgondolásaimat...
...lépnem kell tovább...a többi...majd jön...
...úgyis jön...

2008. július 24., csütörtök

...kicsit még elmerengek...


...elterveztem,hogy ma megszabadulok minden felesleges dologtól...
...kezdtem a szobámban halmozott kacatokkal,amiknek úgymond"eszmei értékük"lehet...van...volt...

...autogramok..."nagyon híres"színészektől...na,hát ezek elférnek...
...újságcikkek...akár egy név miatt tárolva...nem kell...
...apró"szemetek" a színházból...olyan emberekhez kötnek,akik ma már nagyon nagy művészek és szóba sem akartak velem állni legutóbb...a "hűséges barátoktól",akik várnak vissza...egy szemetes zsák félig megtelt...
...
...
...
...ezt a műveletet már előbb is elvégezhettem volna...segíthettem volna a lelkemen a tárgyi emlékek szeméttárolóedénybe helyezésével...mikor az iskolában kezdtem dolgozni,mert nem húzta keresztül eléggé a számításaimat a színház gazdasági helyzete,és nem döbbentett le,csak sokkolt a régi"barátok"új hozzám állása...
...kaptam viszont újakat,akiktől annyi szeretetet kapok,hogy bőven kárpótolnak...
...szerencsés dolog...nem érdek fűzi őket hozzám...igazából semmit sem tettem azért,hogy szeressenek...egyszerűen magamat adtam és megszerettek...pedig én már alig láttam kiutat az elveszettség és a magány ködfátylából...mert nem könnyű mindig újra tervezni...mikor se ide se oda nem tartozol...
...
...
na,de ez már a gondolatok rendezéséhez tartozó dolog,ami hosszú és sokrétű...és valójában folyamatosan ezt teszem...rendezem a gondolataimat...ezt teszi mindenki...
...szelektál,rendszerez,felejt,örökül hagy..................

...néha vissza kell térni a múlthoz is,hogy el tudjunk engedni dolgokat...főleg,ha az,az utóbbi időben nagyon elővett...
...ki kellene tolni a garázsból a biciklit...tényleg lehet,hogy ott áll még...menni egy kört...talán...
...vagy jobb,ha nem...jobb,ha nem kavarom fel ennyire a múltat...minek is,hiszen olyan régi ügy,és megmagyarázhatatlan számomra,hogy most megint miért foglalkoztat ennyire...
...ezt tisztáznom kell magamban...
...felkavart...
...ő a múltam...

...a múltam...a részem...az marad és kész...

...örülök,hogy volt,és elfogadom,hogy már nincs...

2008. július 22., kedd

...még nem ez a sztori vége...


...rátaláltam egy nagyon régi naplómra...

...te jó ég...még jó,hogy senki nem olvasta rajtam kívül...

...a naivitás...a mély hitem egy intézményben,amiben most hatalmasat csalódnom kellett...hogy mennyire hittem az emberekben,akik akkor ott voltak,akik hitegettek,most pedig...

...valaki,aki bringával közlekedett akkor...most pedig Renault Megane-ja van...akibe akkor fülig belezúgtam...aki mai napig nem hagy hidegen...és tudom ,hogy ez nem feltétlenül normális dolog...
...így marad...
...majd'egy évtizede...
...vajon ez azért van,mert életem első és meghatározó élménye volt ő érzelmileg,vagy egyszerűen idióta vagyok,aki sok idő ...rengeteg idő után még mindig bizakodik...
...szerintem,ha tudná,hogy mi van ...vagyis ...mit tudhatom én mi lenne,ha tudná...mindannyian változunk...ő is,én is...
...nyilván éli az életét és keresi az élete értelmét...hiszen így helyes...
...igaza van...
...én meg...pff...gyártom az elméleteimet az életemről,hogy ,hogy is képzelem...
...fenomenális...

... miután mindez tudatosult bennem,elindultam a realitások útján...intézem a lakásom...egy kicsit keresek...egy nekem valót...
...aztán jöhetnek a további lépések...gyalogosan...
...félő,hogy már elszáguldott a Renault...
...de várjuk ki a végét...

2008. július 19., szombat

... én vagyok a legvagyok,mi?...


...az utolsó bejegyzésem óta részt vettem egy puccos és magas színvonalú esküvőn díszvendégként,amiért elrebegtem 2 verset és megbőgettem ezzel 250 embert...
...az a csodás,hogy a vőlegény,aki egyébként nem egy érzékeny típus,szóval még ő is ott pityergett a menyasszonnyal együtt a házasság kötő teremben,aztán a templomban...
...hát,ez bizonyíték,hogy talán képes vagyok még a szakmát profi szinten művelni...annál is inkább,mert a házasság kötő termi produkciót 4 egész órával a rendezvény előtt sikerült agyban elraktároznom a rövidtávú memóriámba...már nem tudnám felidézni pontosan...
...egyébként egészen jó volt az azt követő buli is...ha másra nem arra mindenképp jó volt,hogy erősödjön az elgondolásom,hogy soha nem megyek férjhez és soha nem fogom tolerálni egy hülye majomparádé pillanatnyi elmebaját sem,amit az alkohol túlzott mértékű fogyasztása eredményez...
...felőlem ihat bárki,bármennyit,mindenkinek egyéni joga,hogy eldöntse mit és hogyan,mennyit és mikor,teljesen addig,amíg ezzel mások...és itt elsősorban magamra gondolok...nyugalmát nem zavarja...
...konkrétan...hülyét kaptam,mikor alig józan egyének,akik egyébként is olyan végtelenül szimpatikusak,hogy a fal adja a másikat...szóval,hogy ilyen lények engem ráncigáljanak és elkezdjenek arról kérdezősködni,hogy ezt meg ezt ismerem e...meg,hogy miért nem maradtam Pesten,mert ott zajlik az élet...ecetera,ecetera...hát f*szom...

...persze,a lakodáré utáni napokban,mikor kitisztult fejjel,nagyon menő és nagyon stílusos sportkocsimban feszítek mint pók a lucernában,mert hát ugye,már meg ne haragudjál,de én vagyok a legvagyok...
...akkor ugye nem ismerem meg az embert és,hát persze,hogy nem is köszönök,mert ekkorra már mindjárt nem olyan érdekes,hogy,hogysmint működik az az élet ott színészéknél...
...mennyi büdös,bunkó parasztarcú agyoniskolázott,magasankvalifikált lekvárostészta vesz körül kicsiny lakóhelyemen...
...eddig...annnyira...fel se tűnt...és egyre több...ezeket tenyésztik valahol tutira...sose láttam eddig,de ő itt a császár...
...király...

...na,mindegy...eljön még az én időm is...na nem a színház,amitől bármit is remélek...attól nem,attól semmit sem kapsz csak minimális éhhalálhoz elegendő 2-3 tízezret,meg nulla megbecsülést 10000000%os munka mellett,mert ugye ez elvárás...
...szóval,egyszer majd nagy jó lesz,mert én hiszek benne és,mert küzdök érte,és lesz időm és energiám a klubban,a drága és nagyon-nagyon hiányzó bogárkáim között...

...a klubban...kell még ez az egy év minimum...és mindjárt szeptember...és jelen pillanatban nagyon örülök ennek,mert már rég nem is hallottam az én kis tündéreimről,akik beröppentek minden alkalommal amikor tehették,és feldobtak 1-2 szóval,megnyilvánulással...és én röhögtem...sírva röhögtem...

...de én úgy megverem őket,amiért le se tojtak egész nyáron,hogy na...

2008. július 10., csütörtök

...majd meglátod...


...van rengeteg hülye és idióta,meg pancser és degenerált na és vadbarom....
...na meg rengeteg hülye idióta pancser degenerált vadbarom,akikkel nem kellene foglalkoznom,mert csak magam idegesítem és magam idegesítése az én büntetésem...vagy mi...
de sajnos úgy el vagyunk engedve bunkóba...Magyarországon az egy főre jutó bunkó:két fő...
...tehát kevesen vannak,de még mindig nem elég kevesen...

...az előbb pl.azt mondja az öcsém..."gondold el egy imádkozó sáska lenne az orrodon reggelre!"...és ő se tudja,hogy jutott eszébe...meg..."vigyázzál mert én fekete öves allergiás vagyok...3évig csiklandóztam"...hát ez...mondjuk ez vicces...röhögtem,ez a kölyök mindig megröhögtet...bárhol,bármikor...bárkit...ezt sokan tapasztalhatták is...

...elhanyagoltam az utóbbi időben szinte mindenkit,mert hajtom ezt a melót...mert mondjuk úgy jó lenne,ha össze jönne,mert hát ugye nem lenne rossz..
...szóval mindenkit,de tényleg senkivel sem tartom úgy a kapcsolatot...és akkor ma kapok egy ilyen hülye üzenetet,hogy én mekkora kretén vagyok,meg azt hitte,hogy barátok vagyunk,de ezek szerint mégsem...meg,hogy én megígértem,hogy majd msnen beszélünk...blabla......bla...
...hát még azoknak sem írtam,akiknek egyébként akartam, nem egy energiavámpírfélének...de gondol amit akar...megsérteni nem akartam...

...és különben is...hagyjon már...nincs erre energiám,vagyis fölösleges...

...minden elképzelésem az,hogy tovább lépek egyszer a szintről,amin vagyok,hogy ne kelljen attól félnem,hogy nem lesz munkám...hogy ebben a tetves helyzetben munkanélküli...bocsi,munka keresői támogatásért kelljen sorba állnom...

...baj????????...

...és akkor én vagyok a senkiházi,tróger...há,jóvan az vagyok,és??????????...

...csak simán küzdök azért,amiben senki nem fog támogatni,mert nem ezüst kanállal a számban születtem,de lehetőségem van rá,hogy megteremtsem az anyagi biztonságom...elmagyarázom neked...végighallgathatod?...
...nem érdekel?...na,látod?...

...akkor meg ne húzzál fel....

2008. július 5., szombat

...semmiről egészen...


...van egy ..."réteg"...akiknek a poénjaitó,illetve pont,hogy fafejű,humorérzékmentes földhözragadtságától kiver a víz...
...ez egy foglalkozáshoz köthető,kiszúrom őket néhány szóból és eldöntöm az első két percben,hogy az illetőt nem szeretném megismerni....juuuuuuuuuujjjjjjjj....még a beszédstílusaik és a hangsúlyaik is egy kaptafa....nemtom,ezt tanítják e ,vagy mi a búbánat,de,lábrázást kapok tőlük...egyszerűen annyira fel tud bosszantani a szemléletük,hogy ha tehetném soha az életben nem állnék szóba velük....elviselhetetlenek...

...mondjuk biztos tartoznak az engem és az én stílusomat nem szívlelők táborába is,dehát...benne van a pakliban...nyilván azok velem sem beszélnek...

...egyébként ma,amint hazafelé tartottam szinte könnyes szemmel ...ez az új cipő átka,feltör mint a hagynemondjammi,de ez még a bőrt is lenyúzta a sarkamról...szóval hazafelé tartva...hazafelé tartva...hazafelé tartva...nnnnnnnna,oké...úgy,ahogy van elfelejtettem,hogy mi a pélót akartam ebből kihozni...
...na mindegy,a sarkam iszonyatosan fáj...amikor hazaértem és lerúgtam a lábbelit szembesültem a hatalmas vízhólyaggal,ami abban a pillanatban adta fel...gyors segítség Aloe first,befújtam...csípte egy hangyányit az eleven husi, amit a hólyag eredményezett...egyébként egész délután pihenésztem és olvastam a klubtagjaimtól kapott könyvet...vééééééégre,mellettem pedig segített ücsörögni a kiskutyám...
...szeretem az életrajzi jellegű könyveket,ez is magávalragadó...
...olyannyira,hogy nem is vettem észre,hogy a másik kuttyanatkánk odahotza a labdáját,hogy dobjam el neki ,hogy visszahozhassa...de amikor bezizzent a telefonom kibillentett a könyv hangulatából,eldobtam neki a labdáját,de egy perc múlva megint ott lihegett...

...ma úgy érzem nagyon összeszedett bejegyzést írtam...fantasztikusan érdekes és sokatmondó...úgyhogy megyek csiccsanni...mert ez annyira érdekfeszítően álmosító,mint a...mint a....jajjjj,nem megy ma ez nekem...

2008. július 4., péntek

...53...személyesen...


...ma ellátogattam postai úton történt felkérésre az adóügyintéző hivatalba...másfél órát ültem az agyonzsúfolt váróteremben,mert uram bocsá'elfelejtettem beírni 2...azaz kettő darab nullát és áthúzni egy lapot,amire nem írtam semmit az adóbevallásomban...hát ez aztán igazán nagyszerű...
...elmondhatatlanul fantasztikus élmény,mikor az értelmek fejei néznek ki a nyakukon ülő dudorból körülöttem,mellettem horkolva szuszogott egy bácsika-mondjuk vele semmi bajom sem volt-,de egy idős néne minden egyes sorszám változásnál megjegyezte,hogy nem sorban van a hívás...nem érti...próbálta elmagyarázni neki valaki,hogy a hívás ügyintézés szerint megy...de nem lehetett...

...másfél órát töltöttem a levegőtlen helységben...némán...senkihez se szólva,egyetlen társaságom,folyamatos szemkontaktust tartva vele,a hívótábla...aztán végre megjelent az én hívószámom...53...a néni méltatlankodott..."ezt is hamarább híjják"....

...hát ja...

...leültem a végtelenül kedves ügyintézővel szemben...

-jó reggelt...-próbáltam udvarias lenni és értékelni a megszólalás örömét...
-53-as?...-hangzott az udvarias köszönésésválasz
-igen...-válaszoltam
-személyi...-oda adtam
-maga az személyesen,ugye?...
-igen...
-szja bevallás javítás...
-igen...
-valóban nagyon nehéz hiba nélkül megoldani ezt a feladatot,ami egy bevallás kitöltését illeti...
-még sosem csináltam ilyet,most is egyedül töltöttem ki...
-hiányosan...
-hiányosan...-ismételtem kissé ironikusan
-ez egy egyszerű feladat...személyit lesz szíves...
-ott van,az előbb odaadtam...
-na,ön az személyesen,ugye?
-igen...-most már kételkedtem benne,hogy az ürge normális e...egyáltalán mit kötekszik...
-ide egyszerűen 1nulla...meg ide is 1nulla...-pásztázza...-nos rendben...ja nem,ezt az oldalt át kell húzni...így...kész...aláírja,hogy közreműködött a javításban és mehet is...

...hát aláírtam...hát közreműködtem...rettenetesen nagy hibát követtem el,amit nélkülem ki sem lehetett volna javítani...valóban...ez hülye...
...ennyi idiótát kora reggel 10előtt...édes f*szom...

...becsattogtam ezt követően a gimibe,ahol kedves kolléganőm még a héten gyűrte a melót...
...csend...kihalt folyosók az 1hónapja még zsibongó épületben...
...fura volt...
...hamar megtaláltam a biosz szertárban...szegényre ráköszöntem és majdnem eldobott egy egész doboz kémcsövet,de naaagyon örült,hogy meglátogattam...
...legalább folytattam némi értelmes beszélgetést intelligens személlyel is...ez után az élmény halmaz után nagy szükségem is volt erre...

...nagyon maga alatt van szegény...mostanában egyre többen lesznek maguk alatt a környezetemben...szeretnék segíteni,de nem vágom,hogy,hogyan tehetném...hmmm...

hát mindegy...vagyis nem mindegy,de mit tegyek,ha nincs szükség rám...

...én már vissza is billentem a mélypont felől...muszáj volt...semmit sem utálok jobban a borongásnál...

....nnnnnnnnnnna,keresnem kéne 2 verset,mert meghívtak egy esküvőre,hogy emeljem az esemény meghitt hangulatát...nem bánod ugye,hogy 1 hetem van rá,de még sehol semmi...
...keresni kell mert iszonyat kevés időm van...és ami késik,az most nagyon siet.....

2008. július 1., kedd

...in memoriam...


...sajnálom,hogy annyiszor hülyének néztük...bocsánat...
...és sajnálom,hogy tiszteletlenül kinevettük és semmibe vettük néha...
...sajnálok mindent ...őszintén...
...sajnálom,hogy legutóbb nem vettem fel,mikor hívott...most nincs erőm kitörölni a számát még...mert ez olyan felfoghatatlan...
...
...mikor a pesti kollégiumba kerültem,tárt karokkal fogadott és mindenben segített...hálás vagyok ezért...
...érdekes,soha nem mondtam el neki...

...mikor ma megkaptam az üzenetet ledöbbentem...ilyen nincs...egy éve a vizsgámon...de hol van már az...

...mindig nehéz szembenézni az elmúlással...ez olyan mintha messze utazott volna valaki...
...és nekem eszembe se jutna...nem lenne...nem éreznék fájdalmat,hiszen messze élt és lehet,hogy soha többet nem találkoztunk volna...

...és most már soha többé...biztosan...
...de emléke szívünkben örökre megmarad...

...drága Piroska néni...a jácintok...mi lesz a jácintokkal...

...már csak neki nyílnak az öröklét kertjében...

2008. június 30., hétfő

...sziluettek...



...van egy nagy ellenségem -az unalom...amikor minden hülyeség eszembe jut...amikor képtelenségekre van időm és energiám...amikor nem számít semmi és kezd nem számítani senki...
...kissé elveszettnek tűnik ilyenkor számomra a világ és a világban én...
...keresem a körvonalaimat és rájövök,hogy minden a helyén van ,de csak idővel...addigra meg néha rossz döntéseket hozok,amikre csak aztán döbbenek rá...és akkor már késő,mert változtattam egy csomó mindenen...
...esetleg elindítottam egy folyamatot,amit nem kellett volna...felhívtam valakit...sms -t írtam...mást írtam,mint gondoltam...rendeltem valamit...persze rohadt nagy szükségem volt rá...felettébb...
...kószálok néha és elővesznek a kétségek...a magamba zuhanás határára kerülök,de nem hagyom magam...görcsösen próbálom visszanyerni az egyensúlyomat...végül sikerül...mindig sikerül...
...néha olyan könnyű...néha rohadt nehéz...
...kifelé mosolygok...belül majd szét vet a méreg,vagy valami feszültség...

..."persze,könnyű neked"...mondta valaki..."te határozott vagy,te vidám vagy mindig,és ha nem, akkor is el tudod játszani,hogy igen"...
..."el tudod játszani"..."el tudod játszani"...hogy én mennyire utálom ezt...
..." hogy,mennyire utállak téged is"...gondolom magamban,de a válaszom egy könnyed mosoly és három rövidke szó..."hát,én el"...
...felkenek egy kis festéket...piros rúzs,nagy fehér szemek,piros pozsga és piros orr...mókás,színes ruha...ontom a vicceket...megbotlom a saját csámpás lábamban,amin ott éktelenkedik egy ormótlanul hatalmas cipő...de nevetek és nevetek,mert nevetnek és könnyesre röhögöm magam,hogy mekkora lúzer tudok lenni...
...de amikor magamra maradok...amikor letörlöm a festéket és tükörbe nézek...én vagyok a bohóc,akinek igazi könnyei vannak...

...mert "könnyű nekem"...mert megadatik az őszinteség...mert olyan sok mindenkivel bírok őszintén beszélni...olyan sok mindenkivel,hogy inkább blogolok,minthogy bárkinek bármit mondjak...
...ezt meg kevesen ismerik...akik meg tudják is ki vagyok,azok előtt őszinte tudok lenni...olyan kevesen vannak...de mindig a minőséget tartottam szem előtt,nem a mennyiséget...és egyre rövidebb a lista........
...nem számít...teljesen addig mindegy,amíg egy név van...ha már nem lesz...na majd akkor ráérek azon gondolkodni,hogy tök egyedül fogok maradni...de tudod mit...akkor is lesz egy második esély azoknak,akik visszatérnek,mert hiányoznék nekik...akik messze mentek,és most már csak homályosan látom a körvonalaikat...