
...egy kedves barátom a Madách színház padlóját koptatja hétfőtől...táncosként...
...annyira tudtam,hogy fel fogják venni...
...szeretem a srácot,mindig jó barátok voltunk...még akkor is,mikor kiderült róla,hogy a fiúkhoz vonzódik...mikor elfordultak tőle sokan emiatt...
...néhányan ekkor kerültünk igazán közel hozzá...
...Neki sem volt könnyű...vagyis azt mondanám,Neki lehetett aztán igazán szar érzés...a következő,hogy felvállalja...de felvállalta...büszke vagyok Rá...
...mindezek mellett és ellenére,előbb a legjobb táncosként végez a suliban,majd gondol egyet,felvételizik és felveszik...
...most pedig elmegy...
...nem vagyunk mindennapi kapcsolatban,de a tudat,hogy nem tudok bármikor átugrani hozzá...
...persze elsősorban Neki,hogy itt hagyja a barátait...kissé egyedül fogja magát érezni...
...mindenféle lehetőség van már a kapcsolattartásra,de az nem ugyanaz...
...mindegy...lesz valahogy...
...ez kicsit beárnyékolja az örömünk...
...jó lett volna tartani az egykori ígéretet,hogy egykor egy színházban leszünk nagyon híresek...
...kac-kac...
...Ő még lehet...soha nem tudott színház nélkül élni...
...bennem egy ideje motoszkál,hogy hiányzik,de én besokalltam...
...ettől nem lehet besokallni,ez hülyeség...csak hiányzott valami...ez a valami még mindig hiányzik...de talán nem arra kell keresnem,amerre most tartok...
...mert most teljesen jó,de lépnem kell idővel...
...mert most békét találtam,de...
...tulajdonképpen,azt kell eldöntenem elsősorban,hogy,ha jön a kereszteződés,akkor merre induljak tovább...
...egyenesen...
...jobbra...
...balra...
...vajon melyik lenne a legjobb...
...azt hiszem megyek egy kört...sétálok...késő van,de muszáj kimozdulnom...
...különben is szeretek este sétálni...
...az időjárás sem lehet visszatartó erő...
...ha esik,ha fúj...ha mennem kell,megyek...
...rendet teszek a gondolataim között...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése