
...ma ünnepeltük az öcsém"nagykorúvá válását"...
...Barnabás,Adrika és a kicsi Boti bébi,meg keresztanyámék jöttek vendégségbe...
...jó volt látni mennyien örülnek és szeretik Őt...és ezt jó látni mindig...mert amikor született,akkor sajnos anyáék válása miatt Ő volt az utolsó,akire vágyott bárki,hiszen...minden,minden rossz volt...iszonyatosan nagy öröm volt,mikor megszületett,de egy épp széthullott család új tagjaként,nem indult túl boldogan az élete...
...most viszont minden más...
...kiegyensúlyozott családi légkör,barátok...szóval jó...
...csendes szemlélője voltam az eseményeknek...nem tudom ma ilyenem volt...
...figyeltem...figyeltem a"gyerek"-et,és arra gondoltam,hogy mennyit bántjuk egymást néha,hogy mekkora bunkó tud lenni,de mennyire szeretem,és mennyire jó,hogy van,hogy a nehézségeket leküzdötte és harcolt...mindig harcolt...egy igazi oroszlán...
...hatalmas szemei könnybe lábadva csillogtak a gyertyafényben...
...aztán,huss...elfújta a gyertyát és megtört a melankóliám...
..."jó,hogy vagy nekünk,Te kis hülye idióta"...gondoltam,miután megpusziltam és boldog szülinapot kívántam Neki...
...bezzeg előző este,kinn a haverokkal a dombon,mikor leitta magát annyira,hogy azt se tudta merre van előre,mert Ő már 18éves...legszívesebben széttéptem volna,mert féltem Őt,hogy megtetszik Neki ez az állapot...de totálisan kész lett reggelre,mire haza evickélt a haverjától,ahol kicsit meghúzta magát,hogy anya ne lássa ilyen állapotban...de kapott...akkorát...meg rosszul volt...azt mondta ilyet többé nem csinál...majd bebizonyíthatja...
...fura,hogy egyre nagyobb,hogy lassan megkezdi az életet,hogy...
...nem is olyan régen még az óvodába kísértük és félénken pillantott szét a gyerekek között,bújt hozzánk...most meg...
...na jó,lehet,hogy tényleg kicsit rég volt már az...
...na indulás...csak mindig előre...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése