
...néha többet hiszek...vagy csak egyszerűen mást gondolok az eseményekről...másokról...
...sokszor viszont épp,hogy nem veszem észre,mit takar valójában egy szitu,vagy nem olvasok a sorok között...
...de lehet,hogy én komplikálok túl megint valamit...
...igen ...csak ez lehet...
...ez van...
...mondjuk,nem mondom,hogy le van ejtve,mert valahol bent érdekel,de semmi közöm hozzá egyébként...sőt nem is akarom,hogy legyen...
...miért foglakoztat...
...tulajdonképpen nem is fontos... egyáltalán nem fontos az egész...
...nem kell olyan dolgokkal foglalkoznom,amik nem tartoznak szervesen hozzám...mert nyomasztóan hat rám,és ezt az érzést utálom... annyira mindegy egyébként...
...egyszerűen nem kell tudomást venni róla...
...egyszerűen elhaladok mellette és nem nézek mögé,nem nyitom fel...nem nyitom ki az ajtót...
...úgy hagyom...annyiban hagyom az egészet...és akkor nem láttam,nem tudom,nem érdekel...nem lesznek kérdések,nem lesznek számomra mondva csinált problémák...és legfőképp...
...nem lesz fontos többé...
...már most sem fontos...
...nem is volt valójában,ha bele gondolok...
...van egy fontossági sorrend,amit nem borítok fel,ha nincs rá okom...most viszont borult kicsit,de nem érint meg...
...ennyi...mostantól így kezelem...
...hát akkor talán lépek is...



