
...az utolsó bejegyzésem óta részt vettem egy puccos és magas színvonalú esküvőn díszvendégként,amiért elrebegtem 2 verset és megbőgettem ezzel 250 embert...
...az a csodás,hogy a vőlegény,aki egyébként nem egy érzékeny típus,szóval még ő is ott pityergett a menyasszonnyal együtt a házasság kötő teremben,aztán a templomban...
...hát,ez bizonyíték,hogy talán képes vagyok még a szakmát profi szinten művelni...annál is inkább,mert a házasság kötő termi produkciót 4 egész órával a rendezvény előtt sikerült agyban elraktároznom a rövidtávú memóriámba...már nem tudnám felidézni pontosan...
...egyébként egészen jó volt az azt követő buli is...ha másra nem arra mindenképp jó volt,hogy erősödjön az elgondolásom,hogy soha nem megyek férjhez és soha nem fogom tolerálni egy hülye majomparádé pillanatnyi elmebaját sem,amit az alkohol túlzott mértékű fogyasztása eredményez...
...felőlem ihat bárki,bármennyit,mindenkinek egyéni joga,hogy eldöntse mit és hogyan,mennyit és mikor,teljesen addig,amíg ezzel mások...és itt elsősorban magamra gondolok...nyugalmát nem zavarja...
...konkrétan...hülyét kaptam,mikor alig józan egyének,akik egyébként is olyan végtelenül szimpatikusak,hogy a fal adja a másikat...szóval,hogy ilyen lények engem ráncigáljanak és elkezdjenek arról kérdezősködni,hogy ezt meg ezt ismerem e...meg,hogy miért nem maradtam Pesten,mert ott zajlik az élet...ecetera,ecetera...hát f*szom...
...persze,a lakodáré utáni napokban,mikor kitisztult fejjel,nagyon menő és nagyon stílusos sportkocsimban feszítek mint pók a lucernában,mert hát ugye,már meg ne haragudjál,de én vagyok a legvagyok...
...akkor ugye nem ismerem meg az embert és,hát persze,hogy nem is köszönök,mert ekkorra már mindjárt nem olyan érdekes,hogy,hogysmint működik az az élet ott színészéknél...
...mennyi büdös,bunkó parasztarcú agyoniskolázott,magasankvalifikált lekvárostészta vesz körül kicsiny lakóhelyemen...
...eddig...annnyira...fel se tűnt...és egyre több...ezeket tenyésztik valahol tutira...sose láttam eddig,de ő itt a császár...
...király...
...na,mindegy...eljön még az én időm is...na nem a színház,amitől bármit is remélek...attól nem,attól semmit sem kapsz csak minimális éhhalálhoz elegendő 2-3 tízezret,meg nulla megbecsülést 10000000%os munka mellett,mert ugye ez elvárás...
...szóval,egyszer majd nagy jó lesz,mert én hiszek benne és,mert küzdök érte,és lesz időm és energiám a klubban,a drága és nagyon-nagyon hiányzó bogárkáim között...
...a klubban...kell még ez az egy év minimum...és mindjárt szeptember...és jelen pillanatban nagyon örülök ennek,mert már rég nem is hallottam az én kis tündéreimről,akik beröppentek minden alkalommal amikor tehették,és feldobtak 1-2 szóval,megnyilvánulással...és én röhögtem...sírva röhögtem...
...de én úgy megverem őket,amiért le se tojtak egész nyáron,hogy na...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése