...próbálok színeket csempészni a világomba...fényt az elidegenedett és hideg szürkeségbe...

2008. július 1., kedd

...in memoriam...


...sajnálom,hogy annyiszor hülyének néztük...bocsánat...
...és sajnálom,hogy tiszteletlenül kinevettük és semmibe vettük néha...
...sajnálok mindent ...őszintén...
...sajnálom,hogy legutóbb nem vettem fel,mikor hívott...most nincs erőm kitörölni a számát még...mert ez olyan felfoghatatlan...
...
...mikor a pesti kollégiumba kerültem,tárt karokkal fogadott és mindenben segített...hálás vagyok ezért...
...érdekes,soha nem mondtam el neki...

...mikor ma megkaptam az üzenetet ledöbbentem...ilyen nincs...egy éve a vizsgámon...de hol van már az...

...mindig nehéz szembenézni az elmúlással...ez olyan mintha messze utazott volna valaki...
...és nekem eszembe se jutna...nem lenne...nem éreznék fájdalmat,hiszen messze élt és lehet,hogy soha többet nem találkoztunk volna...

...és most már soha többé...biztosan...
...de emléke szívünkben örökre megmarad...

...drága Piroska néni...a jácintok...mi lesz a jácintokkal...

...már csak neki nyílnak az öröklét kertjében...

Nincsenek megjegyzések: