...próbálok színeket csempészni a világomba...fényt az elidegenedett és hideg szürkeségbe...

2008. augusztus 30., szombat

...na vajon hanyas...


...nem tudom ki indította,de terjed és kíváncsian nézegetik nap,mint nap,akik várnak valamit ettől...
...hogy hátha...
...hogy hátha ír majd alá valaki...egy kattintást,egy számot,ami változást hozhat...
...utána...
...az attól függ...
...kissé személytelen...és felelőtlen kattintgatások reményteljes ábrándokat indíthatnak el...
...a végét illetően nem feltétlenül pozitív kisüléssel...
...hugim lapjáról szedtem le...
...ajjjjjjj...

2008. augusztus 28., csütörtök

...huh...


..."valahol mindig ott lobogtál a tejutak gomolygó vak csillagködében"...

...ez a mondat...

...furán hatott rám...
...épp szülinapi idézetet kerestem,közben valami járt a fejemben...erre ez az idézet...

...nem is tudom...

...olyan végtelen...

2008. augusztus 27., szerda

...1,2,3,.....


...el kell számolnom gyorsan 10ig...


...oké...
...hülye gondolkodásom van...
...nos,hát lehet...
...az eddigiek alapján,akit érdekeltek a gondolataim nem mondtak ilyet...
...se szóban,sem írásban...

...és nem"mutogatom"senkinek...minek olvassa,akit nem érdekel...
...írok,mert írni akarok...senkinek és mindenkinek...nem azért,hogy kritizáljanak,hanem mert egyszerűen szükségem van rá...
...itt nem arról van szó,hogy nem bírom a kritikát...de nem mindegy,hogy az arcomba vágja valaki,hogy hülye vagyok...vagy,azt mondja,hé,ezt és ezt miért így gondolod...
...most tényleg...hogy esne ez neked?...
...nem érdekel,ha elolvasod,ha most kiröhögsz,ha most jót szórakozol azon,hogy beletiportál az önérzetembe!
...és még azt mondod,hogy Csernus a bunkó...

...na jó,lenyugodtam...azért sem érdekel...
...írhatsz is nyugodtan...magadról adsz egy képet...és ha a blogod is olyan,amit rejtegetsz,akkor van is rá okod...akkor dehogy is érdekel...ne is mutogasd senkinek...

...azt mondod szeretnek...akkor becsüld meg...hiszen sokan vágynak erre...

2008. augusztus 26., kedd

...vállalom...


...dr.csernus...
...anno mesélt róla a műv.töri tanárom...világi jó cimborák voltak...vannak...na,szóval azok...
...hallottam sokat a dokiról,hogy egy zseniális őrült pasi,de igazából nem foglalkoztatott,hogy miket ír,viszont ma voltam benn a suliban és a kezembe került egy könyve"Bevállalja?"...
...szívesség teljesítésként elindultam a könyvtárba,visszaadni...
...útközben belelapoztam és úgy döntöttem,miután nem bírtam letenni,hogy kell nekem ez a könyv...
...10 jellem...10 beszélgető partner...ez a fószer szanaszét szedi mindegyiket...beléjük tapos...és maguk ellen fordítja a saját fegyvereiket...szédületes...félelmetes...vagy inkább csak az,hogy tényleg önmagára ismer mindenki,aki elkezdi olvasni...
...valahol,valakiben,valamelyikben önmagára ismer...

...mint,ahogy a problémáira a megoldást is magában,önmagából kiindulva kell keresnie...

...szeretném megérteni magam...
...mert sokszor érzem úgy,hogy a gondolataim és a tetteim nincsenek összhangban...
...magyarázhatjuk,hogy ikrek vagyok...úgy mondta valaki:két lélek egy szívben...ez viszont lényegesen összetettebb dolog...szerintem...

...mikor elvesztem a kontrollt magam felett egy hang súgja,hogy nyugi,semmi gond...
...mikor valakit egészen közel engednék magamhoz,egy hang azt súgja,hogy tartsak 2 lépés távolságot...
...mikor valamiben bízni akarok,akkor valami azt súgja,hogy inkább a tényeket tartsam szem előtt...

...mikor elkezdtem írni,azt mondtam,hogy ez a bennem rejlő exhibicionizmus egyik kitörési formája...
...mióta írok,azóta valami változott bennem...már nem vagyok olyan nyílt,már nem beszélek annyit...
...írok...

...mondjuk mióta haza költöztem a fővárosból nincs is kinek...
...jó...van...lenne...de azok a barátok,akikkel 4évet töltöttem és tudtunk mindent egymásról...azok távol vannak...azok már nincsenek...
...eszembe jutnak néha a hajnalig tartó beszélgetéseink,a sok átszenvedett hülyeség,a nagy röhögéseink...a nap 24órájából 48at töltöttünk együtt...
...és már nincsenek...
...így döntöttem...én döntöttem így...én akartam,nem más...én...és mégsem én...én,de az eszemre hallgatva...

...szeretem a gyerekeimet...őket mindennél jobban...és nem akarom,hogy eltávolodjunk egymástól...hogy ők se legyenek...még van egy évünk...aztán...mi lesz aztán...azt nem tudom...majd kiderül...
...el sem tudom képzelni,hogy hova fog sodorni az élet...
...hogy,hogy fogok dönteni,hogy melyik manó lesz az erősebb...
...hogy melyiknek engedek...

...emlékeim óceánjára révedek...a gondolatok szárnyalnak fölötte...és elképzelem az elképzelhetetlent...hogy a múltba visszatérve mit tennék másként...

...nem ,nem bántam meg semmit...mindent igyekeztem a legjobb belátásom szerint tenni...csak eljátszom a gondolattal,hogy mi lett volna ha...
...de végtére is annyira mindegy most már...
...az életem a döntéseim alapján úgy alakul,ahogy kell...

...mert"amire igazán szükségünk van,az ránk fog találni",csak észre kell venni...
...igyekszem...
...és,igen,bevállalom a döntéseim következményét...

2008. augusztus 25., hétfő

...újra...


...most láttam,hogy ma volt az évadnyitó a színházban...
...hát,ilyenkor azért mindig elszomorít,hogy kiestem-vagyis inkább kiléptem a falai közül...
...de majd elmúlik...csak most rossz...
...kicsi korom óta repített szárnyain ez a világ...így indultam el...pici léptekkel...
...most nélkülem megy tovább...
...azért magamat nem tudom megtagadni...nem is akarom...
...az életem volt...
...szép volt...
...amikor megnyíltak a lehetőségek kapui,arra indultam...
...most pedig,amikor a lehetőségek diktálnak kénytelen vagyok irányt váltani...

...oké,semmi gond...

...egy hét múlva suli,és a kedves "gyerekeim" ott várnak,vissza várnak...
...szeretettel,és ez jó...

...annak is szerencsés fordulatnak kéne tűnnie,hogy egyszerű pici irodám helyett a gazdaságiban leszek,de így a "klub"...mi lesz a klubbal...azt nem tudom...az tuti,hogy ha a gyerekeim nem tudnak majd bejárni és őszintén beszélgetni velem...nem tudok lelkizni velük,amit eddig nagyon szerettem,akkor el fognak távolodni tőlem....és ez rossz...

...a kis irodát átveszi más...a gyerekeimet viszont nem hagyom...őket nem...úgyis ott leszek,amikor tehetem,amikor nem kellek a főnökasszonynak...de lesz ott innentől kezdve még valaki...aki remélem nem tud majd pótolni...ez önzőség...rohadt nagy önzés...de akkor is...
...a gyermekeim az én gyermekeim...a szárny bontogatásaik...az első lépteik része szeretnék lenni az érettségi előtti időszakban...is...mint tavaly...mert nagyon megszerettem őket...

...saját magam látom néhányukban...mindegyikükben...a nem is olyan rég volt saját magam...
...szeretnék segíteni nekik...segíteni elkerülni,ha lehet az esetleges hibákat...és látni akarom, közel a szívemhez,elrepülni Őket...
...hogy érezzem,tudjam,hogy mindent elmondtam és mindent megtettem értük...

2008. augusztus 21., csütörtök

...persze...



...írok,mert írnom kell...
...mert magamra vagyok hagyva...érdektelenné váltam,és ez nem jó érzés...
...mert már nem vagyok fontos és nem tudom elmondani senkinek mennyire rossz az,amit most érzek...
...akkor leírom...
...senkit sem érdekel...
...nem szoktam hisztizni,nem vall rám,így elvonulok és a lelkemet megkönnyítve kiírom és kisírom magamból,hogy mennyire cefetül érzem magam...hogy mennyire nehéz néha egyedül...hogy mennyire kevés és alacsony a tűrés határom...

...egyszerűen képtelen voltam visszafolytani a rám törő sírást...csak potyogtak a könnyeim,mert a lelkem elnehezült és nem tudom...igazán nem értem miért...
...erre az első kérdés,amit a megértés mondatott:"mit hisztizel?"
...persze...
...hisztizek...nem szoktam nyilvánosan sírni...ez vicces...nyilvánosan sírni...
...de most nem tudtam kordában tartani az érzelem kitörésem...nem tudtam tartogatni éjszakára,mint máskor...hogy az ablakomon kibámulva törölgessem a könnyeim...

...hisztizek...hát ezért nem mondom el,ha valami nem oké...mert én csak hisztizhetek...semmi egyéb...csak hiszti...az nem elég magyarázat,hogy nem tudom mi tört rám...
...magyarázat...miért is magyarázkodnék...

...elköltözöm a városba,és akkor nem leszek senkinek útban,és akkor hisztizek,amikor én akarok...

...ramaty egy érzés,hogy mindenki távol van tőled,akiket eddig szerettél...akiket meg szeretnél,azok nem engedik...vagy elszúrom...

...már csak össze-vissza pötyögök,mert nem látom rendesen a betűket.............................................................................................
...próbálok mosolyogni a világra...próbálok,próbálok...
...azt hiszem elmegyek most itthonról egy kicsit,csípnek a szúnyogok...nem baj...
...hát ők legalább akarnak engem...

2008. augusztus 20., szerda

...egy gondolat...


...vannak a bolygónkon emberek,akik még törődnek másokkal...önzetlenül...
...nyilván jól járnak és megkapják a jól megérdemelt fizetésüket érte,de lehetőség szerint mindent megtesznek azért,hogy másoknak örömet okozzanak és ezzel megváltoztassák az emberek életét...
...ez a nem mindegy...
... show az egész,de jó cél érdekében...van értelme és értéke a tetteiknek...
...ott a messzi Amerikában...
...ott,ahol nyilván nem minden arany ami fénylik és nem minden szép és jó...nyilván van árny oldala is,sőt,talán több is...de csak,mint egyébként minden másnak...
...azt a hatalmas államot vagy szeretik,vagy nagyon gyűlölik...én az előbbiekhez tartozom...

...itt is kapunk valóság show-t...itt is mindenki jól jár,és sztár is lehet,mert ugye adunk a tehetségre...ki tudja mi alapján...
...de egyébként mindenki nyugodtan evickélhet a mocsárban,ha nincs elég vastag bőr a képén és nem elég elvetemült...
...másrészt mindenki keresi a saját helyét,ahová tartozni akar...akar...szeretne...aztán persze,mint semmi sem,ez sem biztos,hogy összejön,mert ugye nincs elég nagymértékű elidegenültség az emberek között...
...ez az elidegenültség nem sokban tér el a nagy kontinensétől...akkor meg miért nem mindegy...
...itt is agyon van taposva és hajszolva az ember,csak sokkal nagyobb mértékben a sokkal kevesebben...mert mindenkinek kell...mindenki akar valamit...ehhez persze,hogy nem elég elidegenült...

...ha nem szeretném a családom,akkor minden tétovázás nélkül az elkövetkező időszakot csak és kizárólag a konkrét elutazás előkészítésével tölteném...a konkrét elutazás és soha vissza nem térés akaratával...
...ez az egyetlen visszatartó erő...
...ez az egy...és ez is egyre gyengébb,hiszen egyre kevésbé érzem,hogy nekik olyan sokat jelentenék...egyre jobban érzem,hogy...
...de,ez most nem ide tartozik...

...az is eszembe jutott,mert hiszek ebben,hogy előző életemben ott éltem...egyébként miért vonzana kicsi korom óta...mert konkrétan érzem,hogy sehova sem költöznék,sehova máshova...
...valami büntetés az,hogy itt élek...vagy csak azt hittem,hogy kisebb helyen jobb és megpróbálom itt...hát nem tudom...

...jelenleg úgy alakul,hogy semmi sem köt ide és,bár ki tudja,de úgy gondolom,hogy nem is fog...
...az idő,ami visszafordíthatatlanul megállíthatatlan...rá kellett bíznom valakit,aki fontos,rá kellett bíznom és saját magára...tőle függhet még,...miatta maradnék talán...de egyébként nincs dolgom itt...és elhúzok innen...
...igen,lehet,hogy csak a boldogság az,ami hiányzik,amit keresek...csak a nehézségek azok,amik visszafognak,de az is van mindenhol,és akkor miért nem mindegy...

...még van némi húzás bennem,még van erőm,még bírom,de meddig tart,azt nem tudom...azt tudom,hogy nincs lehetetlen...

...mindig kerestem életcélt...mindig...most ez lett a legerősebb...
...ez is a sors talán...ezért érzem,hogy egyre sivárabb és kopottabb itt az életem...lehet ez egy tudat alatti...mert egyébként az én természetemmel már boldog feleség és gondoskodó anya lennék,hiszen ilyen a természetem...mindenki ezt képzeli rólam,és nem érti miért nincs így...
...talán azért,mert mennem kell,és ha erősen kötődnék valakihez,valakikhez,akkor képtelen lennék itt hagyni...

2008. augusztus 19., kedd

...csak könnyedén...


...arra kellett rájönnöm,hogy nekem csak az nem sikerül,amit teljes erővel,minden akaratommal szeretnék...
...pedig úgy tanítják a nagy bölcsek,hogy,ha valamit elég erősen akarunk,azt el tudjuk érni...

...az elmélet úgy tűnik az én esetemben megbukott...

...van egy számomra nagyon kedves ember a múltamban,aki mindig azt mondta,ha látta,hogy valami nagyon foglalkoztat,hogy "nyugi,ne görcsölj rá"...

... de nem tudok nem foglalkozni maximálisan a számomra fontos dolgokkal...

...tudom,hogy,van amit hagyni kell,amit nem szabad erőltetni,azt hagyom is,de az elmélet számomra akkor is megbukik,ha az"addig kell ütni a vasat amíg meleg"szabály lép érvénybe...sőt,úgy tűnik csak ekkor...

...minden arra enged következtetni,hogy hagynom kell a dolgokat a saját medrükben folyni...
...ne tervezzek előre konkrétan...hiszen ember tervez...és hát,hogy a vége mi lesz,az majd akkor kiderül...
...nem baj,akkor hallgatok erre,az intelemre...tervezek,csak tervezek és remélem,hogy a terveim kedvező fordulatot vesznek...
...a szivárvány ott lesz úgyis,abban a helyzetben is,amikor azt gondolom,hogy nem...csak meg kell találni...mindig igyekszem megtalálni...
...a jellememből adódó optimizmus leküzdéséhez sok kell...de,ha mégis sikerül átbillennem a negatív impulzusok miatt,akkor addig küzdök önmagammal,amíg nem tudok újra mosolyogni a világra...

...jelenleg sincs más dolgom,mint megtalálni a pozitív kicsengését a helyzetnek...

...hogy távolodom a barátaimtól,mert tőlem független helyzetek adódnak...
...hogy néha képtelen vagyok 3ig számolni,mielőtt bármit mondanék,vagy tennék,ezzel pedig megbántok másokat...
...hogy "vas" helyzet adódott,és nem tudom mennyit tehetek...
...
...

...az meg az érem másik oldala,hogy mindennek talán nincs is olyan nagy jelentősége,mint azt magamnak beállítom...csak az a baj,hogy amikor megütközöm az adott helyzettel,az mindig súlyosabbnak és komolyabbnak tűnik,mint amekkora valójában...
...hát...majd kiderül...
...csak semmi görcs...csak könnyedén...
...jajjjjjjjj...
...vajon mikor sikerül ezt elhitetni magammal igazán...

2008. augusztus 17., vasárnap

...indulj...


...ma ünnepeltük az öcsém"nagykorúvá válását"...
...Barnabás,Adrika és a kicsi Boti bébi,meg keresztanyámék jöttek vendégségbe...
...jó volt látni mennyien örülnek és szeretik Őt...és ezt jó látni mindig...mert amikor született,akkor sajnos anyáék válása miatt Ő volt az utolsó,akire vágyott bárki,hiszen...minden,minden rossz volt...iszonyatosan nagy öröm volt,mikor megszületett,de egy épp széthullott család új tagjaként,nem indult túl boldogan az élete...
...most viszont minden más...
...kiegyensúlyozott családi légkör,barátok...szóval jó...

...csendes szemlélője voltam az eseményeknek...nem tudom ma ilyenem volt...
...figyeltem...figyeltem a"gyerek"-et,és arra gondoltam,hogy mennyit bántjuk egymást néha,hogy mekkora bunkó tud lenni,de mennyire szeretem,és mennyire jó,hogy van,hogy a nehézségeket leküzdötte és harcolt...mindig harcolt...egy igazi oroszlán...
...hatalmas szemei könnybe lábadva csillogtak a gyertyafényben...

...aztán,huss...elfújta a gyertyát és megtört a melankóliám...
..."jó,hogy vagy nekünk,Te kis hülye idióta"...gondoltam,miután megpusziltam és boldog szülinapot kívántam Neki...

...bezzeg előző este,kinn a haverokkal a dombon,mikor leitta magát annyira,hogy azt se tudta merre van előre,mert Ő már 18éves...legszívesebben széttéptem volna,mert féltem Őt,hogy megtetszik Neki ez az állapot...de totálisan kész lett reggelre,mire haza evickélt a haverjától,ahol kicsit meghúzta magát,hogy anya ne lássa ilyen állapotban...de kapott...akkorát...meg rosszul volt...azt mondta ilyet többé nem csinál...majd bebizonyíthatja...

...fura,hogy egyre nagyobb,hogy lassan megkezdi az életet,hogy...

...nem is olyan régen még az óvodába kísértük és félénken pillantott szét a gyerekek között,bújt hozzánk...most meg...

...na jó,lehet,hogy tényleg kicsit rég volt már az...

...na indulás...csak mindig előre...

2008. augusztus 14., csütörtök

...az álarc mögött...


...mindenkinek van álarca...
...kár tagadni...
...az őszinteség,ami a szavakban nyilvánul meg...
...a hallgatásban viszont...néha nem vagyunk őszinték...csak nem hazudunk...
...kívül másnak...
...belül magunknak...
...
...álarc
...mosolyog ha kell...nem sír,ha nem muszáj...csak a maszk mögött...
...a mosolygó álarc mögött...
...hallgat...talán ott sincs...csak a váz...
...ki látja...ki tudja...
...
...látszat...
...a látszatból ítélni...egy ideált keresni...
...nem is feltételezni,hogy a látszat csal...
...hinni akkor is,ha nem kéne...mert jó...

...merni álmodni kétlábbal a földön élve a valóság talaján...

... mert nem félek hidegvérrel nemet mondani bárminek,ami nem fér bele abba,amit elképzeltem...még akkor sem,ha ez önzőség,ha másnak nem jó,ha nem lehet ezt csinálni,mert bántó...
...igenis ilyen vagyok...ezt vállalom...az én életem...én akarom eldönteni,hogy merre akarok menni,és kiket akarok magam mellett tudni...
...felém nem lehet"utat törni"-betörni,határt sérteni,mert kapcsol a riasztó...a riasztó,és zsigerből nem...csak,ha én akarom...bezárom az ajtót és az ablakot...automatikus védekezőrendszer...így rögzült...sajnálom...
...ez vagyok...vállalom...lehet,hogy ez nem egy szimpatikus tulajdonság...
...figyelembe veszem a stop táblákat...semmi mást nem várok el,csak velem szemben is ugyanezt...
...nem lehet baj,hogy egyértelmű jeleit adom,hogy"behajtani tilos"...az lenne baj,ha nem tenném...
...nem lehet félreérteni...
...nem ámítok,ezt nem róhatja fel nekem senki...
...nem hazudok...nem vagyok megközelíthetetlen,csak döntök...az én döntésem,az én életem...én viselem a következményeit a dolgoknak...senki más,csak én...más lenne,ha ellentmondásokba ütköznének a szavaim és a tetteim...ha elhitetném és mégsem...mert egyértelmű az arc,még akkor is,ha más mint én...

...és nem kell sajnálni...azt végképp nem...jól vagyok köszönöm szépen...mindenem meg van,ami kellhet...ami létszükség...
...és,igen,várok valakit...az én dolgom eldönteni,hogy meddig...lehet,hogy addig elúszik néhány hajó,de nem,nem, hagyom itt a partokon,amikor itt van...

...nézz csak hülyének...nézd nyugodtan hülyének akit látsz...engem sosem fogsz...

2008. augusztus 12., kedd

...az utolsó percek üzenete...


"...hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat,
hogy lesz amikor már csak úgy hallhatod majd a hangomat,
hogy felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye,
de ha hívni próbálnál túl késő, nem lesz aki felvegye....
... itt hagyom most emlékbe,
mind azt, ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe...
...úgy is por és hamu lesz mindegyikünk a végére....
....ha szerencsém van esetleg még azt a kort is megérem,
hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem...
...és ezt soha nem kérem, de mindig reméltem,
hogy tovább él az emlékem a barátaim lelkében....

... emlékem majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem,
de pont azért, hogy te is érts, az én emlékem éltetem
bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta
egy tükörben az életem, vagy csak a látszat eltakarja?
...vajon számít e rám valaki, vajon lesz e kinek hiányzom?
...vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázom?
...az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe
remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve
nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán
csak elmosolyodsz rajta, hogy én néztem rád oly bután
lehet, hogy nem szerettél, de bár csak én lennék az egyetlen
kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem...

...szavam szívekbe fúródó tollból indítható rakéta,
így nyomot hagy az éterben, megérzi a planéta...
...de aki a hallgatásom nem érti az a beszédemet sem
...aki meg nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám, hogy megértsen...
ez az életem emléke, emlékeztet elméket
hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek...
...csak játszottam és kacagva ástam a síromat,
most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat...
...bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt,
így az idő távlatából már minden másképp fest
...egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal
...tele félelemmel, jah hatalmas falakkal...

... szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot
csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott...."



...töprengtem a kérdésen,hogy mit tennék,ha tudnám,hogy ez az életem utolsó napja...

...a válaszom: semmit...
...ha tudnám,hogy ez az utolsó,akkor tudnám,hogy megszűntek a problémáim...
...felidézném életem legszebb emlékeit...
...másnap kiderülne,hogy kik szerettek...a lelkem látná a lelküket...
...lehet,hogy meglepődnék,hogy mennyien vannak...
...lehet,hogy az döbbentene meg,hogy nincsenek is annyian,mint hittem...akikről hittem...

...most elűzöm ezt a gondolatot,mert elkezdett nyomasztani...
...nem szeretem ezt az érzést...

2008. augusztus 8., péntek

...egy lépés...



"...minden napot úgy élek, mint ha az volna az utolsó,
minden mondatot úgy írok, mintha nem maradna több szó,
ezt most neked, ezt most rólad, ezt most érted,
bár nem kérted, de életem része vagy,
mikor a szerencse magamra hagy,
a valóságra eszmélek,
az emlékek mögé nézek,
és Te kacsintasz vissza rám..."

...Fankadelinek minden hangulatomra van egy szövege...

...holmi tovább lépésről beszéltem...képtelenségnek tűnik,mikor találkozunk...mikor rám néz...mikor kiszúr valahol és érzem a tekintetét...
...amikor ez másoknak is feltűnik...akik nem tudnak semmit...akiknek mindegy...

...fura... pont most,mikor eldöntöttem,hogy hülyeség az egész,és nem értettem,hogy miért tért vissza az érzés...
...most,mikor elengedtem újra...hiszen buta képzelgésnek fogtam fel...

...félek,hogy mégis az...

...ami biztos,az az,hogy hagyom a dolgokat a maguk medrében folyni...nem teszem tönkre azzal,hogy én tegyek bármit...nem követem el újra ezt a hibát...nem járható út felé...és nem akarok képzelegni sem...
...ha jönni akar,jöjjön...
...ebben a "játékban"én már léptem...Ő jön...

2008. augusztus 5., kedd

...a fátyol ím,lehullott végül...



...mi van akkor,ha az ember az egész életét végig hazudja...
...olyan képet állít be másokról,hogy hihetetlen...és mindezt olyan hitelesen,hogy megáll az ész...
...ez az ember az én legjobbnak mondott barátnőm...aki tud mindent rólam,aki az utóbbi időben családtaggá vált nálunk...aki már olyan otthonosan mozog itt,hogy kérnie sem kell...aki...

...elképesztő...
...ijesztő...
...felháborító...

...nagyon megütött a dolog...
...először szóhoz sem jutottam,aztán csak a csalódottság maradt...

...neeeeeeeeeee...
...annyit segítettem/segítettünk Neki...

...és most kiderül,hogy valójában minden ami vele történik...
...az nem történt meg,nem történt úgy...

...akkor most ki Ő...miért csinálta...
...hogy álljak hozzá ezek után...nem tudom...

...a "legjobb barátnő"...

...észre kellett volna vennem a jeleket,az apró elszólásait,az apró ellent mondásokat,amiket nem akartam tudomásul venni,hiszen,mindig megmagyarázta,ha észre vette magát...

...ilyet...

...nyilván szembesítenem kellene a tényekkel...
...de ez oltári szemétség...
...iszonyatosan érezné magát...
...iszonyatosan érezném magam,és én jobban,mert talán van magyarázata...mert hinni akarok a mentességében,de sajnos a tények ellene vallanak...

...anya nagyon egyenes ember,igazságos,nem kegyetlen de nem kertel,nem finomkodik...Ő tudta ezt meg...
...sajnos van egy olyan érzésem,hogy kemény kiosztásban fog részesülni a lány,annak ellenére,hogy kértem,hogy ne tegye...
...bár nem szól bele a dolgaimba,de ez most nem csak az én ügyem...

...a bizalmasom volt,aki mindent tud rólam,és bár takargatni valóm nincs,mégis tartok a sértett ember rossz indulatától...a további esetleges hazugságoktól,amik ettől kezdve ellenünk irányulnak majd,csak másoknak...

...ilyen dolgok mindig széttépik a hitem és kitépik belőlem a bizalom gyökereit...űrt hagynak maguk után,és fájnak...
...sötét lesz egy időre...

...most sötét van...

...várom a fényt,hogy betörjön az űrbe,ami most uralkodik bennem...