...próbálok színeket csempészni a világomba...fényt az elidegenedett és hideg szürkeségbe...

2008. június 11., szerda

...rendszerezek...


...megindult a vissza számlálás...még 2 nap és bezárja kapuit az intézmény,amely idén második otthonom jelentette,hiszen reggeltől délutánig ott töltöttem minden hétköznapot és munkanapnak minősített hétvégét...2 nap és hivatalosan nem tartozom már oda...egyenlőre úgy tűnik szeptemberig...és remélem,hogy csak ideiglenes nyári helyzetről van szó...a szerződés lejárt...
...minden kiderül hétfőn...egy kicsit tartok az akadályoktól,amik elém gördülhetnek ezzel kapcsolatban...de nem vonzom be a negatív gondolatokat...szeretném,ha szeptembertől újra nap mint nap láthatnám a szívemnek oly kedves kis csapatot...van néhány ötletem feldobni azt a pöttyenetet komor dobozt a II.emeleten...jéééé,megtaláltam a római számokat a billentyűzeten...hehehihi...
...na,szóval már erre a 2 napra nem cibáltam szét a dolgokat,de megteszem hamarosan,ha minden jól megy...

...különben meg,felocsúdtam az értéktelenség érzet mélypontjából,hogy egyszerűen nulla vagyok...mert a számomra igazán fontos emberek...akiket barátaimnak nevezhetek és csak őket nevezem annak...rávilágítottak,hogy ez szerintük nem így van...de ezt egyébként szóval és tettel is bizonyították eddig is,nap mint nap...akkor meg...
...szóval,eldöntöttem,hogy innentől kezdve egyszerűen nem érdekel az egész és nem keresem soha többé ezt a "kedves személyt",aki ezt erősítette bennem...csak utazzon el...remélem nem hallok róla többet...nem keres...én nem fogom...
...csak még az az egy foglalkoztat,hogy mi a fenéért érdemlem ezt...nem hiszem,hogy tele lennék rossz indulattal...vagy,hogy bárkinek szándékosan rosszat akarnék...mert van egy ilyen tézis,hogy a szándékok visszahatnak az indítójukra,hogy előbb vagy utóbb visszaütnek a mások ellen elkövetett dolgok...hát ez most ütött,de rendesen...

...na jó,nem érdekel...inkább lógatom a lábam a semmibe,mint,hogy azon agyaljak miért vannak hülye emberek a világon...és,hogy egyáltalán miért állok szóba velük...ez is nagyon jó kérdés...
...legjobb lesz,ha rendet teszek a gondolataim között is és valahol kis időre magamra maradva elmerengek azon mire és kikre van szükségem...legfőképpen pedig azon,hogy kikről érzem,hogy szükségük van rám... és attól kezdve csak ők fontosak...

Nincsenek megjegyzések: