...próbálok színeket csempészni a világomba...fényt az elidegenedett és hideg szürkeségbe...

2008. június 19., csütörtök

...ó,hogy az a...



...mikor más kezdi el élni az általam megálmodott mesét...mikor minden ,amit elképzeltem valakinek tapsra megadatik...mikor egy gondolat és megteheti,mert ezüst kanállal a szájában született...és van annyira pofátlan vagy inkább merész,hogy rákérdez és a válasz "miért ne"...

...ez erősíti bennem,hogy az élet...hát,hogy is mondjam kicsikét igazságtalan...

...konkrétan...
...dúsgazdag kislány úgy dönt nyáron kificeregne 2hónapra Amerikába,mert jó buli és,mert a szülőknek nem jelent gondot...előkeresték tehát az ismerőst,aki azelőtt falubeli volt,akit akkoriban nem sokra tartottak...persze ez azóta megváltozott...aki 8éve kinn él és majd vigyáz a leánykára...és vigyáz...és szívesen vendégül látja...

...na jó...bevallom,az írígység sárga mocsarában evickélek és már alig látszom ki belőle...
...de akkor is...
...nekem ez a leányka semmit sem ártott,de mindig is nagyon ellenszenves volt...nem tudom megmagyarázni miért...egyszerűen ökölbe szorult a kezem valahányszor megláttam...
...most pedig...pff...

...ez egy nagy fricska az élettől...

...pont ő...nem vagyok mérges rá egyébként...miért lennék...jó neki...láthatja amit én lehet,hogy nem fogok még jó darabig...lehet,hogy soha...bár ez lehetetlen,mert el fogom érni...csak Ő már valóságként éli meg mindazt,amit én még csak álmaimban dédelgetek...ezért szorít a mellkasom...ezért szipogok most és alig látom a monitort...

...hülye vagyok tudom,de ez a pofon most rosszabbul esett,mint eddig bármikor...

...nem baj...majd egyszer...

Nincsenek megjegyzések: