...próbálok színeket csempészni a világomba...fényt az elidegenedett és hideg szürkeségbe...

2008. június 12., csütörtök

...ez így nem oké...


...néha csalódnom kell másokban...
...néha magamnak okozom a legnagyobb csalódást...
...máskor én vagyok a legnagyobb tuskó,akit látott a világ...akkora,hogy fát lehetne rajtam vágni...
...minden esetben visszapörgetném az időt,hogy meg nem történtté,ki nem mondottá tudjak tenni dolgokat,de lehetetlen...
...az öcsém is,akit egyébként imádok és jófejnek tartok,rendszeresen tanúbizonyságát adja,hogy mekkora tapló tud lenni...sokszor érzem úgy,hogy kihasználnak,hogy valójában titkon azt szeretnék,ha nem lennék itthon,mert akkor baromira nem dumálnék mindig bele mindenbe...hiába,nem hibáztathatok senkit,hiszen az alatt a néhány "házon kívül" töltött év alatt változtam,és szükségem lenne térre,mert megszoktam,hogy nem kell mindenkihez igazodnom,mindenkinek megfelelnem...elszámolnom mindennel...

...mindennek a tetejébe még én is vágom magam alatt a fát azzal,hogy meggondolatlanul pofázok és utána magyarázhatom,hogy,hogy értettem amit mondtam...hülye vagyok...tudom...mocskosul érzem magam néha...nem nagy dolog,de nekem fontos,hogy ne okozzak visszás érzeteket azoknak,akik erre egyáltalán nem szolgáltak rá...mert ők sosem bántottak és sosem bunkóztak velem...
...hiányozni fognak...

Nincsenek megjegyzések: