...próbálok színeket csempészni a világomba...fényt az elidegenedett és hideg szürkeségbe...

2008. június 8., vasárnap

...paff...


...ma összefutottam valakivel...
...ez a találkozás többet elvett tőlem,mint amit adott...hiba volt tulajdonképpen...nagy hiba...de meg is könnyebbültem...legalább most már tudom hova tenni...
...tulajdonképpen mi szükségem van erre a "barátságra"...
...űrt hagyott bennem...realitások talaján járó pesszimista személy,aki minden mondatával azt sugallta,hogy az élet mennyire nem jó...mennyire nem lehet itt élni,és mennyire nagyszerű úgy egyébként az akivel van...akivel Svájcba utazik januárban egy évre...
...egész idő alatt arról beszélt,hogy szerinte mi értékes egy emberben...mik az értékek és mik az alapjai egy kapcsolatnak...minden mondatával alám aknázott...elvesztem...és pillanatok alatt darabjaira hullott bennem a magammal való megbékéltség...szétzilálta az önbecsülésem...teljesen...percek alatt szétverte a magamról alkotott képet,miszerint érek valamit...bármit is...
...most nyomorultul érzem magam,mert nem vártam ezt...mindent,de ezt nem...bármit,csak ezt nem...mert könnyű elhinni valamit,ha azt érvekkel alátámasztva olyasvalakitől kapod,akitől igazán nem várnád...akiben bízol,akiről hiszed,nem bántana ok nélkül...sőt egyáltalán nem...
...
...
...de kiheverem úgyis...nem jelent semmit...csak felvetődik bennem,hogy értéktelen vagyok...

...most azért egy kicsit...egy icipicit tényleg padlót fogtam...ez most fájt...

Nincsenek megjegyzések: