
...emlékszem amikor még campinggel tekert előttünk...aztán egy agyonhasznált Forddal nyomult...majd megvette az apja Ladáját...most pedig egy új Renault tulajdonosaként feszít...
...még emlékszem,amikor ide kerülve visszahúzódó,szerény gyerek volt... szeretetreméltónak találták...aztán én még annál is szeretetreméltóbbnak...amikor pedig tudatosult benne,hogy ő nem jelentéktelen szürke folt az itteni életben...pláne az enyémben,akkor meglepődött,azt hitte viccelek...nem hitt nekem...elfutott...megrémült vagy mi,mert bizonytalan volt mindenkivel szemben,legfőképp önmagával kapcsolatban...később tudtam csak meg,hogy Ő soha nem kellett senkinek...szívatásnak hitte...
...régen volt...minderre Ő már nem emlékszik talán,de én nem felejtettem el...
...sok minden változott azóta...öntudatra ébredt és rájött,hogy bárkit megkaphat...vitték a haverok...a haverjai,akik mindig utáltak a beállítottságom miatt...szerintük egy művészke voltam,aki nem ezen a világon él...nem a legújabb divat érdekel és a smink és ez az ő értékrendjük szerint nem megfelelő...így szépen formálták Őt és rámutattak azokra az értékes lányokra,akik bármikor fel tudnak mutatni egy épp menci rucit és abban villognak platina szőke tincseiket rugóztatva,feketére szolizva...és persze könnyűszerrel "barátkoznak"...
...nahát ez itt a trendi...
...ezért nem vagyok én itt senki...
...az egyetlen ami nem kerüli el a figyelmem,hogy az elit alakulat minden tagja átnéz rajtam,észre sem vesznek,csak Ő hajlandó köszönni,ha néha találkozunk...
...én voltam az első,aki bízott benne,aki éreztette vele,hogy"versenyképes"...ez élhet még az emlékezetében...
...ezt látom mindig a szemében,ezt csak én értem,csak én tudom...
...végtére is borzasztó sokra megyek vele...
...nem is akarok semennyire menni vele,mert az a tény,amivel ő is tisztában van,hogy nekem az a srác volt szimpatikus,aki totál idegenként becsöppent az édesanyjával egy idegen környezetbe, egy családba,ahol apa várta és két tesó...aztán kijárt egyedül bicajjal...alig mert bárkire nézni...és ráköszöntem...
...ennek 10éve...
...rengeteg idő,rengeteg változás,rengeteg elveszett lehetőség,sok új esély,régi és új barát...
...és egy örök titokzatos szál közöttünk,ami elválasztja a valóságtól a mesét...az élhető és elképzelt világot...minket egy életre összekötve...egymás emlékezetében élve...elválaszt egy életen át...

2 megjegyzés:
Igen...
...
...erre nem tudok mit írni. Tudnék, de nem lehet. Nem szabad. Ez az az érzés, amit minden embernek magának, magában kell eldöntenie, mert ez annyira személyes.
Egyszer, ha úgy hozza a sors, hogy jobban megismeri az ember a másik embert, elmesélek egy történetet egy félénk fiúról és egy szerelmes lányról, akinek... De nem, nem lehet senkit befolyásolni.
Neked kell eldöntened, hogy odamész-e a Renaulthoz, de neki kell eldöntenie azt, hogy előhozza-e a biciklit a garázsból. Viszont egy biztos és ez biztató lehet. Soha senki sem tud kibújni a bőréből (személyiségéből).
:)
...azért nem fogok odamenni hozzá,mert szinte biztos,hogy az a bicikli a garázsban marad...egyszerűen azért,mert semmi nem utal az ellenkezőjére...
...dehát,igaz ami igaz,változhatunk és változunk is,de alapvetően mindenki az marad aki volt...bizonyos tekintetben...:)
Megjegyzés küldése