...próbálok színeket csempészni a világomba...fényt az elidegenedett és hideg szürkeségbe...

2008. augusztus 26., kedd

...vállalom...


...dr.csernus...
...anno mesélt róla a műv.töri tanárom...világi jó cimborák voltak...vannak...na,szóval azok...
...hallottam sokat a dokiról,hogy egy zseniális őrült pasi,de igazából nem foglalkoztatott,hogy miket ír,viszont ma voltam benn a suliban és a kezembe került egy könyve"Bevállalja?"...
...szívesség teljesítésként elindultam a könyvtárba,visszaadni...
...útközben belelapoztam és úgy döntöttem,miután nem bírtam letenni,hogy kell nekem ez a könyv...
...10 jellem...10 beszélgető partner...ez a fószer szanaszét szedi mindegyiket...beléjük tapos...és maguk ellen fordítja a saját fegyvereiket...szédületes...félelmetes...vagy inkább csak az,hogy tényleg önmagára ismer mindenki,aki elkezdi olvasni...
...valahol,valakiben,valamelyikben önmagára ismer...

...mint,ahogy a problémáira a megoldást is magában,önmagából kiindulva kell keresnie...

...szeretném megérteni magam...
...mert sokszor érzem úgy,hogy a gondolataim és a tetteim nincsenek összhangban...
...magyarázhatjuk,hogy ikrek vagyok...úgy mondta valaki:két lélek egy szívben...ez viszont lényegesen összetettebb dolog...szerintem...

...mikor elvesztem a kontrollt magam felett egy hang súgja,hogy nyugi,semmi gond...
...mikor valakit egészen közel engednék magamhoz,egy hang azt súgja,hogy tartsak 2 lépés távolságot...
...mikor valamiben bízni akarok,akkor valami azt súgja,hogy inkább a tényeket tartsam szem előtt...

...mikor elkezdtem írni,azt mondtam,hogy ez a bennem rejlő exhibicionizmus egyik kitörési formája...
...mióta írok,azóta valami változott bennem...már nem vagyok olyan nyílt,már nem beszélek annyit...
...írok...

...mondjuk mióta haza költöztem a fővárosból nincs is kinek...
...jó...van...lenne...de azok a barátok,akikkel 4évet töltöttem és tudtunk mindent egymásról...azok távol vannak...azok már nincsenek...
...eszembe jutnak néha a hajnalig tartó beszélgetéseink,a sok átszenvedett hülyeség,a nagy röhögéseink...a nap 24órájából 48at töltöttünk együtt...
...és már nincsenek...
...így döntöttem...én döntöttem így...én akartam,nem más...én...és mégsem én...én,de az eszemre hallgatva...

...szeretem a gyerekeimet...őket mindennél jobban...és nem akarom,hogy eltávolodjunk egymástól...hogy ők se legyenek...még van egy évünk...aztán...mi lesz aztán...azt nem tudom...majd kiderül...
...el sem tudom képzelni,hogy hova fog sodorni az élet...
...hogy,hogy fogok dönteni,hogy melyik manó lesz az erősebb...
...hogy melyiknek engedek...

...emlékeim óceánjára révedek...a gondolatok szárnyalnak fölötte...és elképzelem az elképzelhetetlent...hogy a múltba visszatérve mit tennék másként...

...nem ,nem bántam meg semmit...mindent igyekeztem a legjobb belátásom szerint tenni...csak eljátszom a gondolattal,hogy mi lett volna ha...
...de végtére is annyira mindegy most már...
...az életem a döntéseim alapján úgy alakul,ahogy kell...

...mert"amire igazán szükségünk van,az ránk fog találni",csak észre kell venni...
...igyekszem...
...és,igen,bevállalom a döntéseim következményét...

10 megjegyzés:

csillámpor írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Judit írta...

...hát...
...ez egy kicsit erős jellemzés részedről...
...de ez a Te véleményed...
...én nem gondolom így...
...egyébként a Te blogod nem olvasható?...

csillámpor írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Judit írta...

...nem kell feltétlenül egyet értenünk...
...tényleg nem...
...nem szeretnéd,hogy idegenek beleolvassanak a gondolataidba,de ettől függetlenül Te véleményezel...
...jogod van hozzá,persze,én felvállalom a gondolataimat,meg merem mutatni,de mivel ez az én blogom és nem zárolom...nem tilthatom meg,hogy olvass,ha akarsz,de egyvalamit kérek,hogy ne írj hozzászólást nekem...
...semmi,csak egyszerűen úgy érzem,hogy én nem szeretném tudni,hogy mit gondolsz rólam...a gondolataimról...oké?...
...ahogy Neked jogod van a véleményedhez,úgy nekem jogom van hozzá,hogy ezt kérjem...
...negatív energiákat érzékelek,hogy így mondjam...
...nem tudom miért..
...köszönöm...

csillámpor írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Petyó írta...

Hááát... Látom, összeugrottatok és nem szívesen vagyok döntőbíró. Nem azért mert nem tudok dönteni, vagy azért, mert bárki felé is húznék, hanem mert egyikőtöket sem szeretném meggyőzni sem a magam, sem a másik igazáról. Mindketten olvassátok a blogomat, tudjátok, egoistaként csak önmagamat idézem -így nem bántok meg senkit - "...olvass úgy, hogy én nem Te vagyok". Önmagamból, önmagam példájából próbálok kiindulni a fentiek miatt.
Mi a blogolás? Kiragadott pillanatok szülte gondolatok képernyőre pötyögése. Hol rövidebb, hol hosszabb magyarázatokkal. Néha csak egyetlen szó, és tessék, mindenki gondoljon, amit akar (nekem a legrövidebb bejegyzésem a "Barátság?" volt). Kinek mit mond? Nekem biztos hogy rengeteget, másnak rövidebbet, esetleg többet, de az biztos, hogy teljesen mást, mint nekem, mert csak én tudom miért éppen ezt és miért éppen ennyit írtam és hogy miért éppen akkor...
Mondom, magam példáján keresztül Rólatok beszélek. Nem ítélem el egyikőtöket sem, de nem is állok ki egyikőtök mellett sem. Mindkettőtöknek a maga módján igaza van, de van egy hatalmas ellentét köztetek és erről egyikőtök sem tehet. Nem vagytok egy hullámhosszon és nem álltok egy szinten. Első olvasatra a régi énem jutott eszembe, mikor vehemens rockerként - mondjuk úgy - nem igazán szerettük a Cure-os fickókat. Pusztán az alapján, ahogy kinéztek, ahogy viselkedtek (ők ugyanezért minket...), de mit hozott nekem a sors, a legjobb barátom éppen egy Cure-os fickó lett. Mert Ő is, én is megengedtük magunknak, hogy ne az első benyomás és a felvett álarcok alapján és azokon keresztül szemléljük a világot, a másikat és magunkat. Mert ha így tettünk volna, zsigerből elküldtük volna egymást a pic..ba.
Tolerancia.
Elfogadom, hogy más is belenézhet a gondolataimba. véleményezheti. Mert megengedem.
Elfogadom, hogy a véleményemmel vendég vagyok és ezt köszönettel veszem, hogy az eltérő véleményemmel esetleg vita alakul ki (mindkét fél előnyére).
Vita és nem veszekedés.
Mert a vita az álláspontunk megvédéséről esetleges alakításáról is szól. Honnan venném én a bátorságot, hogy azt feltételezzem magamról, hogy én vagyok az, aki mindent tud? Mi vagyok én? Jóisten? Persze, védjem meg magam és a gondolatom, de mi van, ha rá KELL döbbenjek, hogy a gondolatom pusztán csak azért vesztes, mert keveset tudok. Azonban nyertes lehetek, ha BEFOGADOM a másik, az enyémtől eltérő véleményét, mert azzal ÉN leszek több, jobb, szebb, stb. ...és az a "legvacakabb" érzés a világon. Mert mindketten nyernek. :)
Nos, én nem tudok dönteni helyettetek, nem is akarok, mert a feketét a fehérrel nem lehet összehasonlítani.
...de összekeverni sem. Mindkettőnek tudomásul kell venni a másik létezését és jogát a létezésre, valamint az éles határvonalat kettejük között.
Nem lehet tudni mit hoz a sors.
Lehet, hogy a fekete valamikor fehér volt, de lehet, hogy a fehér válik egyszer feketévé.
...vagy valami más színűvé.
Nem?
:)

csillámpor írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Petyó írta...

Kedves Csillámpor!
Most éppen Te. Ezt a magam nevében köszönöm Neked, mert időt, energiát, gondolatot áldoztál rám, ezekből Neked is véges mennyiséged van. Most már letagadhatatlanul ott vagyok Benned és Te bennem, részeddé váltam és részemmé váltál...
:)
Persze, ha ismernél, tudod, hogy a lényeg a fontos és nem a stílus.
A jó bort is lehet PET palackba csomagolni, de láttam már lőrét is csili-vili díszdobozban.
Tanácsot Neked nem adhatok, csak gondolkodok. Tudod rühellek a koromra hivatkozni, de Te még meg sem voltál, mikor én már a lényegen gondolkodtam. Neked csak azt tudom kívánni, hogy a saját lényegedet gond nélkül, mihamarabb találd meg, mert akkor lesz az életednek békéje.
...és ezt most nekem el ne hidd. Én sem hinném el. Viszont, ha gondolod, nyomtasd ki, zárd el egy borítékba, írd rá, hogy "felbontandó 2026. 08. 26-án. Akkor olvasd el és akkor beszélgessünk erről. Most még, Neked (mert tisztellek és becsüllek) erről csak gondolkodnod kellene. Alázattal.
...de lázadóan!
;)
Sok sikert az életben!

Petyó írta...

Hehehe... :)
Megjegyzés a megjegyzésemhez...
Csak magamon rötyögök...
A megalkuvó lázadó...
Mármint én.

Bocs Rime, hogy kisajátítom lassan a megjegyzés rovatot!
:)

Petyó írta...

Hmmm...
Szenilitás. :)
Írtam egy frappáns ki megjegyzést a bejegyzésedhez - Csernusról - és most nem találom... Elküldtem egyáltalán? :)))
Ha nem, akkor a lényeg az volt, hogy Csernus tényleg alpári fickó. Megközelítés kérdése az egész. Merthogy mit tesz Ő? Egy hozzá forduló valaki kérésének tesz eleget, de úgy, hogy nem hagyja, hogy az őt kérdező görbe tükrét tartogassa és a kérdező önáltató hazugságait igazolja. Pusztán egy sima, egyenes tükröt tart elé és az egyetlen "hibája", hogy az emberünket "kényszeríti", hogy igenis nézze meg saját magát annak, aki.
Mert néha a legundorítóbb ocsmányság az, ami visszanéz a tükörből ránk, a hazugság nélküli önmagunk.
Vacak dolog, ha nem tetszünk önmagunknak.