
"...hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat,
hogy lesz amikor már csak úgy hallhatod majd a hangomat,
hogy felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye,
de ha hívni próbálnál túl késő, nem lesz aki felvegye....
... itt hagyom most emlékbe,
mind azt, ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe...
...úgy is por és hamu lesz mindegyikünk a végére....
....ha szerencsém van esetleg még azt a kort is megérem,
hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem...
...és ezt soha nem kérem, de mindig reméltem,
hogy tovább él az emlékem a barátaim lelkében....
... emlékem majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem,
de pont azért, hogy te is érts, az én emlékem éltetem
bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta
egy tükörben az életem, vagy csak a látszat eltakarja?
...vajon számít e rám valaki, vajon lesz e kinek hiányzom?
...vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázom?
...az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe
remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve
nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán
csak elmosolyodsz rajta, hogy én néztem rád oly bután
lehet, hogy nem szerettél, de bár csak én lennék az egyetlen
kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem...
...szavam szívekbe fúródó tollból indítható rakéta,
így nyomot hagy az éterben, megérzi a planéta...
...de aki a hallgatásom nem érti az a beszédemet sem
...aki meg nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám, hogy megértsen...
ez az életem emléke, emlékeztet elméket
hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek...
...csak játszottam és kacagva ástam a síromat,
most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat...
...bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt,
így az idő távlatából már minden másképp fest
...egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal
...tele félelemmel, jah hatalmas falakkal...
... szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot
csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott...."
...töprengtem a kérdésen,hogy mit tennék,ha tudnám,hogy ez az életem utolsó napja...
...a válaszom: semmit...
...ha tudnám,hogy ez az utolsó,akkor tudnám,hogy megszűntek a problémáim...
...felidézném életem legszebb emlékeit...
...másnap kiderülne,hogy kik szerettek...a lelkem látná a lelküket...
...lehet,hogy meglepődnék,hogy mennyien vannak...
...lehet,hogy az döbbentene meg,hogy nincsenek is annyian,mint hittem...akikről hittem...
...most elűzöm ezt a gondolatot,mert elkezdett nyomasztani...
...nem szeretem ezt az érzést...

3 megjegyzés:
Bocsi!
:)
:)
...Ne viccelj,nincs miért!...
:)
...úgy éreztem, hogy igen. Az utolsó mondatokból gondoltam. Jól átpucoltam Hozzád a bárányfelhőimet, amiből átmeneti gomolyfelhő átvonulás lett. Azt hittem... :) Mindenki más.
...és mást olvas ki, hall meg, érez ki ugyanabból a gondolatból, vagy inkább egymás után kiejtett betűk sorozatából. Azért vagyunk emberek, hogy érezzünk, gondolkodjunk, beszéljünk, beszélgessünk. Nekem ez a gondolat nem az utolsó napra helyezte a hangsúlyt, hanem inkább arra, mennyire végérvényes egy adott helyzetben hozott döntésem. Döntésem az adott pillanatban rendelkezésemre álló információk alapján. Persze benne van az utolsó nap lehetősége is, de arra nem szeretek gondolni én sem.
...hát ezért volt a bocsi.
:)
Megjegyzés küldése