...próbálok színeket csempészni a világomba...fényt az elidegenedett és hideg szürkeségbe...

2008. július 24., csütörtök

...kicsit még elmerengek...


...elterveztem,hogy ma megszabadulok minden felesleges dologtól...
...kezdtem a szobámban halmozott kacatokkal,amiknek úgymond"eszmei értékük"lehet...van...volt...

...autogramok..."nagyon híres"színészektől...na,hát ezek elférnek...
...újságcikkek...akár egy név miatt tárolva...nem kell...
...apró"szemetek" a színházból...olyan emberekhez kötnek,akik ma már nagyon nagy művészek és szóba sem akartak velem állni legutóbb...a "hűséges barátoktól",akik várnak vissza...egy szemetes zsák félig megtelt...
...
...
...
...ezt a műveletet már előbb is elvégezhettem volna...segíthettem volna a lelkemen a tárgyi emlékek szeméttárolóedénybe helyezésével...mikor az iskolában kezdtem dolgozni,mert nem húzta keresztül eléggé a számításaimat a színház gazdasági helyzete,és nem döbbentett le,csak sokkolt a régi"barátok"új hozzám állása...
...kaptam viszont újakat,akiktől annyi szeretetet kapok,hogy bőven kárpótolnak...
...szerencsés dolog...nem érdek fűzi őket hozzám...igazából semmit sem tettem azért,hogy szeressenek...egyszerűen magamat adtam és megszerettek...pedig én már alig láttam kiutat az elveszettség és a magány ködfátylából...mert nem könnyű mindig újra tervezni...mikor se ide se oda nem tartozol...
...
...
na,de ez már a gondolatok rendezéséhez tartozó dolog,ami hosszú és sokrétű...és valójában folyamatosan ezt teszem...rendezem a gondolataimat...ezt teszi mindenki...
...szelektál,rendszerez,felejt,örökül hagy..................

...néha vissza kell térni a múlthoz is,hogy el tudjunk engedni dolgokat...főleg,ha az,az utóbbi időben nagyon elővett...
...ki kellene tolni a garázsból a biciklit...tényleg lehet,hogy ott áll még...menni egy kört...talán...
...vagy jobb,ha nem...jobb,ha nem kavarom fel ennyire a múltat...minek is,hiszen olyan régi ügy,és megmagyarázhatatlan számomra,hogy most megint miért foglalkoztat ennyire...
...ezt tisztáznom kell magamban...
...felkavart...
...ő a múltam...

...a múltam...a részem...az marad és kész...

...örülök,hogy volt,és elfogadom,hogy már nincs...

2 megjegyzés:

Petyó írta...

Lehet, hogy nem szerencsés a horoszkópommal kérkedni, de egy nagymacska is tud dorombolni. :) Legalább is megpróbál. :))) Ismeretlenül is ismerősek a gondolataid és ha megnyugtat, vagy vigasszal tölt el, nem vagy egyedül az itt megfogalmazott gondolatokkal. Talán szerencsésnek mondhatod magad, hogy nem átlagos és mindennapi érzések dolgoznak Benned. Valahol, mert ezt olvastam ki a szavaidból, Te is a megértést, az elfogadást, a szeretetet keresed. Az ölelést, szerető szerelmest, az igaz barátit...
Van két macskám. Lényegében én vagyok az apjuk és anyjuk is egy személyben, de ez egy másik történet. Ez a két "állat", ha rossz a kedvem, vagy magam alatt vagyok és kiülök a lépcsőre merengeni a világról, megérzik a hangulatom, majd ellentmondást nem tűrően az ölembe furakodnak és megnyugtatnak...
Dorombolnak.

:)

Judit írta...

...nem az tölt el vigasszal,hogy nem vagyok egyedül,hanem,a bíztató szavak,amiket írtál...mert jól írtad és igazad van...és köszi:)
...nekem a kiskutyám az,aki odajön,ha érzi,hogy valami nem oké,és azt sugallja:"Tilos szomorkodni,én szeretlek!!!"...
...egészen szánalmasnak tűnhet...és mégsem az...:)))