...próbálok színeket csempészni a világomba...fényt az elidegenedett és hideg szürkeségbe...

2008. május 17., szombat

Intro...


...az,hogy elkezdek írni,talán a bennem lévő exhibicionizmus egyik kitörési formája...mert van bennem jó adag...ha ide talál valaki és érdekesnek tartja amiket irkálok,akkor olvasni fog...ha nem,nem...de ez egyértelmű....én is mint mindenki más,keresek...válaszokat,színeket,képeket,összefüggéseket,értelmet és leginkább önmagam...

...hálás vagyok a sorsnak sok mindenért,mert annyi mindent elvett,de adott helyette valami mást,valami fontosabbat,és most már látom...
...voltak álmaim...színes kristály paloták,melyek fényesen ragyogva elvakítottak,aztán egy koccanás és darabokra törtek...megsebeztek a szilánkok,és otthagytam őket...a sebek fájdalmasan lüktettek,és azt gondoltam,vége...nem vár semmi a tűnt világomon túl...útra kelve,sokszor nem láttam tisztán az arcomon végiggördülő bánat homályos fátylától,de valahol hittem,a lelkem mélyén a csodában...talán mégis vannak még...és vannak,mert újra rátaláltam a kis remény sugarakra,ami megvilágíthatja a további utam...rátaláltam olyan emberekre,akik segítettek elhitetni velem,hogy értékes vagyok a falaimon túl is,úgy is,hogy nem viselek álarcot,úgy is,hogy belefáradtam a folyamatos harcba,és leültem...nem futok tovább,nem hajszolom a sikert,nem törekszem elérhetetlen csillagok után...és úgy,hogy semmi hasznuk sincs belőlem....számomra ez a legnagyobb ajándék...

3 megjegyzés:

Petyó írta...

Úgy döntöttem, elkezdelek "olvasni". Nem mintha eddig egyszer-egyszer nem tettem volna meg, de kíváncsivá tettél. Ez egy esendő ember megbocsájtható "hibája". :)
Nem ígérem, sőt, nem is mondom, hogy minden bejegyzésedhez megjegyzést... ...ööö... véleményt fogok írni :), de szerintem lesz egy pár gondolatom. Remélem, nem veszed tolakodásnak, mert ennek az esélye egy "exhibicionista" :))) embernél meglehetősen kicsi. Nem számítok arra, hogy a blogod alapján, a bejegyzéseidben leírt megfogalmazott gondolataid alapján megismerlek, de az szerint, amit olvastam eddig Tőled, szimpatikus, érzelem gazdag, érzelmeket adni és kapni vágyó ember vagy. Sok mindenben hasonlít az én gondolataimhoz, felfogásomhoz az örömöd és bánatod, de mégis különböznek. Érdekes. Elküldhetném a gondolataimat privát e-mailban, de ez a blog írás jellege és célja miatt nem járható út. Nagyon jó, sőt célravezető, hogy az ember, így Te magad is, vállalja önmagát a nagy nyilvánosság előtt, felvállalva annak a "veszélyét" is, hogy esetleg neki nem tetsző gondolatokkal, véleményekkel találkozik.
...de ez mutatja azt is, hogy fejlődőképes, alkalmazkodó (a szó kifejezetten jó értelmében) jellem vagy.

Petyó írta...

Falak. Megvédenek, de inkább bezárnak. A pillanatnyi veszély miatt húzott kis erődítmény - lövészárok - idővel masszív falú kőlabirintussá duzzad, melyből kitörni szinte lehetetlen, mert idővel önmagát építi tovább kontrollálatlanul. Nagyon jó, hogy úgy döntöttél - bármi is volt az ok, hogy megépült, bármi is volt az ok, hogy leromboltad - hogy "védtelenül", de önmagad vállalva állsz a világ elé. Így kapsz rengeteg sebet, de kapsz - és elfogadsz - szeretetet. Érzelmeket. Elfogadod. Mert őszinte és nem torzítja el a falad és az álarcod.
Igen, szerintem is így jutsz hozzá az őszinte érzelmekhez.
Mert csak az őszinteség számít. Legyen az jó neked, vagy rossz. De tiszta...
:)

Petyó írta...

Gondolkodtam az utolsó mondatodon. Kihasználtak?