
...minden,de minden kivétel nélkül kapja be az összes csíráztatott pöcsöm minden,de minden hányadék és lótetű értelmű,krumplibogár intelligenciával rendelkező óvónéni és szülő,keresztszülő nagyszülő,aki az ótvar kis büdös kölykének nem bír odaszólni,hogy üljön le,fogja be,de legfőképp egy kicsit,de tényleg csak egy kicsit figyeljen oda arra a néhány szerencsétlenül járt törpeszínjátszóra,akik majd meg gebednek,hogy "szórakoztassák"az elkorcsosult értelemmel megáldott mocskos kis senkiházi......9...10...11...12...gyermekeket,akik mindennek a tetejébe bemásznak a díszletek közé és onnan integetnek anyucinak...ééééés....anyuci visszainteget....hát persze,miért is ne...közelebb jön,hogy lefényképezze a kis morgoncot....és ezt látja minden jelenlevő kedves óvó-és daduska néni...és nem,nem szólna rá...hogy ember...kapj már a fejedhez,hozd már ki onnan a kölykedvényed és ülj le a seggedre...
...mindez játszódik egy bazi torna teremben...semmi hangosítás...ja,de bocs,egy azaz egy darab sípoló mikrofon ,pici zsinórral...szemben az üvöltöző tömeggel...200.000...a jelek szerint értelmileg korlátolt ember...és 13 szegény szerencsétlen színjátszó gyerek részvételével....
...hát,de komolyan...szegény kis csemetepalánta színészkezdeménykék legnagyobb kudarca volt a mai gyermek napi fellépés...sírtak...elsírta magát a főszereplő lánykám is,mert ő érezte magát rosszul és bocsánatot kért amiért néha belebotlott a szövegébe,amint épp egy kis kulagépet került ki a színpa...bocs,tornaterem padlóján...aki mellesleg tök természetesen túrta a retkes kis orrát a színpadnak kikiáltott teremrész kellős közepén...
...én meg eközben,mindezt figyelemmel kísérve a recsegő hangosító
pultnak kikiáltott asztal és dvd lejátszó mellett ülve azon töprengtem,hogy ne állítsam e le az egészet és mondjam azt..."emberek,hahó,nagyon köszi a figyelmet,mi most befejezzük és haza megyünk"...de nem tettem,hiszen észre sem vették volna...
...ez csúnya...nagyon csúnya...
...én,aki ebben a szakmában már járatosabb vagyok...én is nehezen viselném ezt a telibecseszett helyzetet,nem még egy gyerek...11évesen...na mindegy...ennek is meg volt a tanulsága...ilyet sem vállalunk többet...
...ezúton szeretnék ezért köszönetet mondani minden kedves illetékesnek,mélyen magamba roskadva,azzal a megtisztelő tudattal,hogy szarba se nézik a munkámat...de ha az enyémet nem is...legalább a gyerekekét,de azt sem...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése