...próbálok színeket csempészni a világomba...fényt az elidegenedett és hideg szürkeségbe...

2008. május 19., hétfő

...örülök,hogy érezhet(t)em...


...az a legjobb érzés,amikor őszintén tudsz örülni valaminek...ezek előtt féltékeny voltam mások sikereire...jó érzés,hogy most már nem...
...nem,mert kiábrándultam és felébredtem...ráébredtem,hogy nem tudok boldogan élni abban a világban,amiben eddig azt hittem,hogy igen...nem tudok,mert nem akarom az egész életemet úgy leélni,hogy folyamatos stressz,verseny helyzet és bizonytalanság vesz körül...nem tudok,és nem azért beszélek most így, mert csalódtam benne,hanem mert valahogy mindig úgy éreztem idegen vagyok, nem vagyok elég jó, nem vagyok versenyképes, főként pedig nem hitt bennem annyira senki akik fontosak voltak számomra, ez pedig eléggé elbizonytalanított...szóval nem...mert szeretem távolról...szeretem úgy,hogy nem töltöm a nap 24óráját ezzel...nem vagyok folyamatos kétségek között,hogy minden bizonytalanságom tetejébe ki akar majd megfúrni,mert ő is bizonytalannak érzi magát,és azt gondolja ezzel több lehet...ezzel majd elér valamit...az a csúnya,hogy lehet,hogy célhoz ér...
... ez csak egy példa amiért átengedném ezt az őrületet másnak...ezt a gyönyörű de bizonytalan és küzdelmes életet,amihez én nem érzek elegendő erőt...
...tiszta szívből tudok örülni viszont annak,mikor esélyt látok erre másokban...és ilyenkor bíztatom, hogy csinálja, hogy próbálja meg...és amikor az eredményei vissza igazolnak...az nagyon jó érzéssel tölt el...
...olyan ez, azt hiszem, ahhoz hasonlítható,mint amikor egy szülő saját álmait akarja megvalósítani a gyerekében...ami neki nem sikerülhetett,azt megpróbálja kihozni belőle,és őszinte örömmel tölti el,ha sikereket ér el,mert valamilyen szinten őt igazolják a tények...
...
...szóval minden tiszteletem azoké,akik ezt választják és képesek végigjátszani...én viszont visszalépve szeretem tovább... és megbékélten fogadom el az élet nyújtotta lehetőségeket...
...ha néha kínálkozik lehetőség...egye fene,megpróbálom,annyit megér...de nem teszem fel rá az életem...

...remélem...teljesen őszintén,hogy másoknak, akik ezt teljes szívvel lélekkel őszintén szeretnék,és van elég erejük hozzá,főként pedig tehetségük, azoknak sikerül...

...és őszintén reménykedem benne,hogy kicsit több olyan művész kerül majd a deszkákra és kap lehetőséget,akik érzik...nem pedig tudják...

Nincsenek megjegyzések: