...próbálok színeket csempészni a világomba...fényt az elidegenedett és hideg szürkeségbe...

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ...az életem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ...az életem. Összes bejegyzés megjelenítése

2008. május 18., vasárnap

...igazam van...


...kiragadom napjaim mondanivalóját,fénypontjait a feledés ködéből,hogy mindig velem maradjanak...

..."sosem akartam bevallani magamnak,hogy félek az egyedülléttől...attól,hogy hiába állnak mellettem,egyedül haladok a kiszabott úton...végülis mindenki egyedül marad a végső pillanatban..."
...csak azt nem tudom,hogy miért beszélek olyan emberekkel,akiket kerülnöm kellene,mert végzetesen negatívan és borúsan tekintik a jövőjüket...lehetetlen elhitetni ilyen emberrel,hogy nem jól látja a dolgokat,hogy nyitnia kell a lehetőségek felé...addig bizonygatja az igazát,amíg engem is a pesszimizmus sodrába taszít...
...nem szeretem egyedül hagyni a gondolataival azokat a hozzám közel állókat,akik segítségért kiáltanak némán...nem mondja ki,de minden mondatával azt sugallja"segítség...nem tudok mihez kezdeni az érzéssel,ami rám tört"...és ellök...azt mondja"mindegy",meg "nem fontos",meg "és veled mi van?"...közben meg tudom,hogy csak el akarja terelni a szót,hogy hagyjam békén...és ezt tudomásul is veszem,mert nem vagyok tolakodó,és megértem,hogy nem akarja elmondani...de akkor ne utaljon rá minden válaszában,mert iszonyatosan bosszant,hogy sajnáltatni akarja magát,és élvezi,hogy folyton kétségeket ébreszt bennem...mert így van...mert ismerem annyira...
...miért foglalkozom ezzel,azt sem tudom...végül csak annyit ért el,hogy azon kezdtem el agyalni,hogy vajon én vagyok túl naiv és bizakodó...mert,ha jól megnézem igaza van...igaza van...igaza van...
...áááááááááááá...de én ezt nem akarom...hinni akarok abban,hogy minden rendben,hogy minden ami történik,okkal történik...volt előzménye,és lesz következménye...miért ne állnánk pozitívan a dolgokhoz...minden rossz után jön valami jó,eső után kitisztul az ég...
...különben meg,mit erölködöm...kinek akarok bizonygatni...csak a saját lelkiismeretemnek...
...magamnaak...hogy igazam van...igazam van...igazam van...

2008. május 17., szombat

Intro...


...az,hogy elkezdek írni,talán a bennem lévő exhibicionizmus egyik kitörési formája...mert van bennem jó adag...ha ide talál valaki és érdekesnek tartja amiket irkálok,akkor olvasni fog...ha nem,nem...de ez egyértelmű....én is mint mindenki más,keresek...válaszokat,színeket,képeket,összefüggéseket,értelmet és leginkább önmagam...

...hálás vagyok a sorsnak sok mindenért,mert annyi mindent elvett,de adott helyette valami mást,valami fontosabbat,és most már látom...
...voltak álmaim...színes kristály paloták,melyek fényesen ragyogva elvakítottak,aztán egy koccanás és darabokra törtek...megsebeztek a szilánkok,és otthagytam őket...a sebek fájdalmasan lüktettek,és azt gondoltam,vége...nem vár semmi a tűnt világomon túl...útra kelve,sokszor nem láttam tisztán az arcomon végiggördülő bánat homályos fátylától,de valahol hittem,a lelkem mélyén a csodában...talán mégis vannak még...és vannak,mert újra rátaláltam a kis remény sugarakra,ami megvilágíthatja a további utam...rátaláltam olyan emberekre,akik segítettek elhitetni velem,hogy értékes vagyok a falaimon túl is,úgy is,hogy nem viselek álarcot,úgy is,hogy belefáradtam a folyamatos harcba,és leültem...nem futok tovább,nem hajszolom a sikert,nem törekszem elérhetetlen csillagok után...és úgy,hogy semmi hasznuk sincs belőlem....számomra ez a legnagyobb ajándék...