...próbálok színeket csempészni a világomba...fényt az elidegenedett és hideg szürkeségbe...

2008. augusztus 19., kedd

...csak könnyedén...


...arra kellett rájönnöm,hogy nekem csak az nem sikerül,amit teljes erővel,minden akaratommal szeretnék...
...pedig úgy tanítják a nagy bölcsek,hogy,ha valamit elég erősen akarunk,azt el tudjuk érni...

...az elmélet úgy tűnik az én esetemben megbukott...

...van egy számomra nagyon kedves ember a múltamban,aki mindig azt mondta,ha látta,hogy valami nagyon foglalkoztat,hogy "nyugi,ne görcsölj rá"...

... de nem tudok nem foglalkozni maximálisan a számomra fontos dolgokkal...

...tudom,hogy,van amit hagyni kell,amit nem szabad erőltetni,azt hagyom is,de az elmélet számomra akkor is megbukik,ha az"addig kell ütni a vasat amíg meleg"szabály lép érvénybe...sőt,úgy tűnik csak ekkor...

...minden arra enged következtetni,hogy hagynom kell a dolgokat a saját medrükben folyni...
...ne tervezzek előre konkrétan...hiszen ember tervez...és hát,hogy a vége mi lesz,az majd akkor kiderül...
...nem baj,akkor hallgatok erre,az intelemre...tervezek,csak tervezek és remélem,hogy a terveim kedvező fordulatot vesznek...
...a szivárvány ott lesz úgyis,abban a helyzetben is,amikor azt gondolom,hogy nem...csak meg kell találni...mindig igyekszem megtalálni...
...a jellememből adódó optimizmus leküzdéséhez sok kell...de,ha mégis sikerül átbillennem a negatív impulzusok miatt,akkor addig küzdök önmagammal,amíg nem tudok újra mosolyogni a világra...

...jelenleg sincs más dolgom,mint megtalálni a pozitív kicsengését a helyzetnek...

...hogy távolodom a barátaimtól,mert tőlem független helyzetek adódnak...
...hogy néha képtelen vagyok 3ig számolni,mielőtt bármit mondanék,vagy tennék,ezzel pedig megbántok másokat...
...hogy "vas" helyzet adódott,és nem tudom mennyit tehetek...
...
...

...az meg az érem másik oldala,hogy mindennek talán nincs is olyan nagy jelentősége,mint azt magamnak beállítom...csak az a baj,hogy amikor megütközöm az adott helyzettel,az mindig súlyosabbnak és komolyabbnak tűnik,mint amekkora valójában...
...hát...majd kiderül...
...csak semmi görcs...csak könnyedén...
...jajjjjjjjj...
...vajon mikor sikerül ezt elhitetni magammal igazán...

2008. augusztus 17., vasárnap

...indulj...


...ma ünnepeltük az öcsém"nagykorúvá válását"...
...Barnabás,Adrika és a kicsi Boti bébi,meg keresztanyámék jöttek vendégségbe...
...jó volt látni mennyien örülnek és szeretik Őt...és ezt jó látni mindig...mert amikor született,akkor sajnos anyáék válása miatt Ő volt az utolsó,akire vágyott bárki,hiszen...minden,minden rossz volt...iszonyatosan nagy öröm volt,mikor megszületett,de egy épp széthullott család új tagjaként,nem indult túl boldogan az élete...
...most viszont minden más...
...kiegyensúlyozott családi légkör,barátok...szóval jó...

...csendes szemlélője voltam az eseményeknek...nem tudom ma ilyenem volt...
...figyeltem...figyeltem a"gyerek"-et,és arra gondoltam,hogy mennyit bántjuk egymást néha,hogy mekkora bunkó tud lenni,de mennyire szeretem,és mennyire jó,hogy van,hogy a nehézségeket leküzdötte és harcolt...mindig harcolt...egy igazi oroszlán...
...hatalmas szemei könnybe lábadva csillogtak a gyertyafényben...

...aztán,huss...elfújta a gyertyát és megtört a melankóliám...
..."jó,hogy vagy nekünk,Te kis hülye idióta"...gondoltam,miután megpusziltam és boldog szülinapot kívántam Neki...

...bezzeg előző este,kinn a haverokkal a dombon,mikor leitta magát annyira,hogy azt se tudta merre van előre,mert Ő már 18éves...legszívesebben széttéptem volna,mert féltem Őt,hogy megtetszik Neki ez az állapot...de totálisan kész lett reggelre,mire haza evickélt a haverjától,ahol kicsit meghúzta magát,hogy anya ne lássa ilyen állapotban...de kapott...akkorát...meg rosszul volt...azt mondta ilyet többé nem csinál...majd bebizonyíthatja...

...fura,hogy egyre nagyobb,hogy lassan megkezdi az életet,hogy...

...nem is olyan régen még az óvodába kísértük és félénken pillantott szét a gyerekek között,bújt hozzánk...most meg...

...na jó,lehet,hogy tényleg kicsit rég volt már az...

...na indulás...csak mindig előre...

2008. augusztus 14., csütörtök

...az álarc mögött...


...mindenkinek van álarca...
...kár tagadni...
...az őszinteség,ami a szavakban nyilvánul meg...
...a hallgatásban viszont...néha nem vagyunk őszinték...csak nem hazudunk...
...kívül másnak...
...belül magunknak...
...
...álarc
...mosolyog ha kell...nem sír,ha nem muszáj...csak a maszk mögött...
...a mosolygó álarc mögött...
...hallgat...talán ott sincs...csak a váz...
...ki látja...ki tudja...
...
...látszat...
...a látszatból ítélni...egy ideált keresni...
...nem is feltételezni,hogy a látszat csal...
...hinni akkor is,ha nem kéne...mert jó...

...merni álmodni kétlábbal a földön élve a valóság talaján...

... mert nem félek hidegvérrel nemet mondani bárminek,ami nem fér bele abba,amit elképzeltem...még akkor sem,ha ez önzőség,ha másnak nem jó,ha nem lehet ezt csinálni,mert bántó...
...igenis ilyen vagyok...ezt vállalom...az én életem...én akarom eldönteni,hogy merre akarok menni,és kiket akarok magam mellett tudni...
...felém nem lehet"utat törni"-betörni,határt sérteni,mert kapcsol a riasztó...a riasztó,és zsigerből nem...csak,ha én akarom...bezárom az ajtót és az ablakot...automatikus védekezőrendszer...így rögzült...sajnálom...
...ez vagyok...vállalom...lehet,hogy ez nem egy szimpatikus tulajdonság...
...figyelembe veszem a stop táblákat...semmi mást nem várok el,csak velem szemben is ugyanezt...
...nem lehet baj,hogy egyértelmű jeleit adom,hogy"behajtani tilos"...az lenne baj,ha nem tenném...
...nem lehet félreérteni...
...nem ámítok,ezt nem róhatja fel nekem senki...
...nem hazudok...nem vagyok megközelíthetetlen,csak döntök...az én döntésem,az én életem...én viselem a következményeit a dolgoknak...senki más,csak én...más lenne,ha ellentmondásokba ütköznének a szavaim és a tetteim...ha elhitetném és mégsem...mert egyértelmű az arc,még akkor is,ha más mint én...

...és nem kell sajnálni...azt végképp nem...jól vagyok köszönöm szépen...mindenem meg van,ami kellhet...ami létszükség...
...és,igen,várok valakit...az én dolgom eldönteni,hogy meddig...lehet,hogy addig elúszik néhány hajó,de nem,nem, hagyom itt a partokon,amikor itt van...

...nézz csak hülyének...nézd nyugodtan hülyének akit látsz...engem sosem fogsz...

2008. augusztus 12., kedd

...az utolsó percek üzenete...


"...hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat,
hogy lesz amikor már csak úgy hallhatod majd a hangomat,
hogy felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye,
de ha hívni próbálnál túl késő, nem lesz aki felvegye....
... itt hagyom most emlékbe,
mind azt, ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe...
...úgy is por és hamu lesz mindegyikünk a végére....
....ha szerencsém van esetleg még azt a kort is megérem,
hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem...
...és ezt soha nem kérem, de mindig reméltem,
hogy tovább él az emlékem a barátaim lelkében....

... emlékem majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem,
de pont azért, hogy te is érts, az én emlékem éltetem
bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta
egy tükörben az életem, vagy csak a látszat eltakarja?
...vajon számít e rám valaki, vajon lesz e kinek hiányzom?
...vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázom?
...az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe
remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve
nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán
csak elmosolyodsz rajta, hogy én néztem rád oly bután
lehet, hogy nem szerettél, de bár csak én lennék az egyetlen
kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem...

...szavam szívekbe fúródó tollból indítható rakéta,
így nyomot hagy az éterben, megérzi a planéta...
...de aki a hallgatásom nem érti az a beszédemet sem
...aki meg nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám, hogy megértsen...
ez az életem emléke, emlékeztet elméket
hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek...
...csak játszottam és kacagva ástam a síromat,
most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat...
...bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt,
így az idő távlatából már minden másképp fest
...egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal
...tele félelemmel, jah hatalmas falakkal...

... szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot
csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott...."



...töprengtem a kérdésen,hogy mit tennék,ha tudnám,hogy ez az életem utolsó napja...

...a válaszom: semmit...
...ha tudnám,hogy ez az utolsó,akkor tudnám,hogy megszűntek a problémáim...
...felidézném életem legszebb emlékeit...
...másnap kiderülne,hogy kik szerettek...a lelkem látná a lelküket...
...lehet,hogy meglepődnék,hogy mennyien vannak...
...lehet,hogy az döbbentene meg,hogy nincsenek is annyian,mint hittem...akikről hittem...

...most elűzöm ezt a gondolatot,mert elkezdett nyomasztani...
...nem szeretem ezt az érzést...

2008. augusztus 8., péntek

...egy lépés...



"...minden napot úgy élek, mint ha az volna az utolsó,
minden mondatot úgy írok, mintha nem maradna több szó,
ezt most neked, ezt most rólad, ezt most érted,
bár nem kérted, de életem része vagy,
mikor a szerencse magamra hagy,
a valóságra eszmélek,
az emlékek mögé nézek,
és Te kacsintasz vissza rám..."

...Fankadelinek minden hangulatomra van egy szövege...

...holmi tovább lépésről beszéltem...képtelenségnek tűnik,mikor találkozunk...mikor rám néz...mikor kiszúr valahol és érzem a tekintetét...
...amikor ez másoknak is feltűnik...akik nem tudnak semmit...akiknek mindegy...

...fura... pont most,mikor eldöntöttem,hogy hülyeség az egész,és nem értettem,hogy miért tért vissza az érzés...
...most,mikor elengedtem újra...hiszen buta képzelgésnek fogtam fel...

...félek,hogy mégis az...

...ami biztos,az az,hogy hagyom a dolgokat a maguk medrében folyni...nem teszem tönkre azzal,hogy én tegyek bármit...nem követem el újra ezt a hibát...nem járható út felé...és nem akarok képzelegni sem...
...ha jönni akar,jöjjön...
...ebben a "játékban"én már léptem...Ő jön...

2008. augusztus 5., kedd

...a fátyol ím,lehullott végül...



...mi van akkor,ha az ember az egész életét végig hazudja...
...olyan képet állít be másokról,hogy hihetetlen...és mindezt olyan hitelesen,hogy megáll az ész...
...ez az ember az én legjobbnak mondott barátnőm...aki tud mindent rólam,aki az utóbbi időben családtaggá vált nálunk...aki már olyan otthonosan mozog itt,hogy kérnie sem kell...aki...

...elképesztő...
...ijesztő...
...felháborító...

...nagyon megütött a dolog...
...először szóhoz sem jutottam,aztán csak a csalódottság maradt...

...neeeeeeeeeee...
...annyit segítettem/segítettünk Neki...

...és most kiderül,hogy valójában minden ami vele történik...
...az nem történt meg,nem történt úgy...

...akkor most ki Ő...miért csinálta...
...hogy álljak hozzá ezek után...nem tudom...

...a "legjobb barátnő"...

...észre kellett volna vennem a jeleket,az apró elszólásait,az apró ellent mondásokat,amiket nem akartam tudomásul venni,hiszen,mindig megmagyarázta,ha észre vette magát...

...ilyet...

...nyilván szembesítenem kellene a tényekkel...
...de ez oltári szemétség...
...iszonyatosan érezné magát...
...iszonyatosan érezném magam,és én jobban,mert talán van magyarázata...mert hinni akarok a mentességében,de sajnos a tények ellene vallanak...

...anya nagyon egyenes ember,igazságos,nem kegyetlen de nem kertel,nem finomkodik...Ő tudta ezt meg...
...sajnos van egy olyan érzésem,hogy kemény kiosztásban fog részesülni a lány,annak ellenére,hogy kértem,hogy ne tegye...
...bár nem szól bele a dolgaimba,de ez most nem csak az én ügyem...

...a bizalmasom volt,aki mindent tud rólam,és bár takargatni valóm nincs,mégis tartok a sértett ember rossz indulatától...a további esetleges hazugságoktól,amik ettől kezdve ellenünk irányulnak majd,csak másoknak...

...ilyen dolgok mindig széttépik a hitem és kitépik belőlem a bizalom gyökereit...űrt hagynak maguk után,és fájnak...
...sötét lesz egy időre...

...most sötét van...

...várom a fényt,hogy betörjön az űrbe,ami most uralkodik bennem...

2008. július 27., vasárnap

...válasz...


...szinte mindenkiről ejtettem már néhány szót,vagy röpke utalást,akik fontosak számomra,csak egy nagyon kedves házaspárról nem...
...ez hiba...
...Adrika és Barnabás...
...a családunk barátai,mióta ide költöztek,anya az egyház "gondnoka",hogy így mondjam...ja,mert egyébként a Barna evangélikus lelkész,Adrika meg a felesége,és van egy tündéri kisfiúk a Boti bébi..deeeeee,senki nem mondaná meg róluk,hogy egyházi emberek...és itt nem kell semmi rosszra gondolni...:)
...egyszerűen annyi a történet,hogy nagyon nyílt,széles látókörű és toleráns emberek,nem szenteskednek,meg ilyenek...
...bármiről lehet velük beszélgetni...
...és szeretek velük beszélgetni,hülyülni és röhögni hülyeségeken...
...jó,hogy nem ilyen begyöpösödött népség...lökött cserkészek...:)
...és talán nem szép,de igaz,hogy nem vagyok egy nagy hívő templom járó...viszont mióta ők itt vannak,5 éve lesz karácsonykor,azóta gyakran elmegyek meghallgatni Barnabás prédikációját...alapvetően miattuk...
...szeretek velük lenni...sokszor választ kapok a kérdéseimre...van úgy,hogy beülök egy -egy vasárnap Adrika közelébe az orgona mellé,mert ő a kántor...szóval,na...beülök,és amint hallgatom a beszédet,ráismerek a gondolataimra,kérdéseimre,sőt volt úgy,hogy mindenki kiballagott a templomból,Barna megkérdezte:Na,Judit,hogy tetszett a mai prédikáció?...

...hát,így volt ez ma is...
...felkeltem reggel és úgy éreztem,szükségem van egy órára,amikor nem foglalkozom a saját gondolataimmal,amiktől besokalltam...
...szóval,igaz,hogy azt ígértem a családomnak,hogy szilvás gombócot csinálok,de közöltem velük,hogy uzsira pont kész lesz...én most megyek...

...tehát,ültem a magam csendességében és hallgattam...
...arról beszélt,hogy el kell engedni néha a vágyainkat,és ha újból vissza találnak hozzánk,akkor adhatunk még esélyt a dolognak...és így van ez az emberi kapcsolatokkal is...ha valakit elengedünk és visszajön örökre a miénk,de ha nem tér vissza,soha nem volt a miénk...
...itt leragadtam...
...nem beszéltem velük erről a dologról,mégis ez volt ma a téma...én meg úgy keltem fel,hogy eljövök...
...nem hiszek a véletlenekben...
...csak a megérzéseimben,amik sok esetben bejönnek...
...
...
...szóval,a gondolataim raktározásának heti méltó lezárása volt ez a néhány perc...
...csak megerősítette az elgondolásaimat...
...lépnem kell tovább...a többi...majd jön...
...úgyis jön...